Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

SZELLEMŰZŐ TÁNCOK

Az animizmusba, vagyis a lélekhitbe vetett ősi és az istenhitbe vetett későbbi vallási meggyőződések és hiedelmek szerves része a túlvilághit. A túlvilág létének posztulátuma pediglen, hogy léteznek jóindulatú és rosszindulatú, segítő és ártó szellemi entitások.

szellemuzotancok4

Hogyan lesz valakiből kísértet?

 

Az ember egy hármas egységből felépülő lény. Van testünk, lelkünk és szellemünk. Testünket ajándékba kaptuk az anyagi természettől, lelkünk (isteni szikránk) a halálunkat követően visszatér a nagy gyűjtőjébe, a Felső Énjébe olvad vissza. Míg szellemünk – tudatunk forrása – többféle úton is távozhat, illetve olykor rendellenes módon is vándorolhat a túlvilágon. Szellemünk is isteni alkotó elemünk, csakhogy ő nem tér vissza a Felső Énbe, hanem normális esetben a szellemvilág ama régióiba távozik, amelyeket szellemi kasztoknak hívunk. Fejlettségétől és teljesítményétől függően jobb vagy kevésbé szimpatikus helyre kerül. Ezeket a szellemi megéléseket azonosítják a menny és pokol kategóriáival az egyes vallási és filozófiai irányzatok. Annál is inkább, mivel eme helyeket éli át az emberi szellem az elmúlt életét, mindazt, amit másoknak okozott (karma). Aszerint, hogy milyen életminőséget ért el, hangsúlyozom, spirituális szempontból, s nem az életszínvonalunk szempontjából, jut neki osztályrészül a szellemvilág jobb vagy kevésbé jó kasztja. A szellem tisztasága, vagyis letisztultsága tehát a szellemi kasztokba történő besorolás alapja. Így valóban sokan érezhetik magukat akár a „pokolban”, akár a „mennyben”, hiszen ki mint vetett földi életében, úgy arathat odaát. Természetesen a lét körforgásából adódóan, ez az állapot sem tart örökké. Igaz, földi években mérve évszázadok telhetnek el, amíg újra és újra lejátsszák az adott elhibázott szituációkat a szellemek magukban, hogy ezáltal kifejlesszék a helyes hozzáállásukat. Lényegében ily módon szövődik a karma az előző élet(ek) megéléseiből. Mert amit elrontott a szellem, azt ki akarja, s ki is kell javítania. Így értékelés, átgondolás, átélés (empátia) és fejlettségétől függően valamilyen szintű megoldás vagy a megoldás szándéka ébred fel a szellemben, hiszen rájöhet arra, hogy hibázott, s hogy amíg nem javítja ki a ballépéseit, addig megreked egy szinten. Mindeközben tapasztalja, hogy az isteni törvények más szellemekkel is igazságosan bánnak, ami jó esetben még motivációként – ösztönző erőként – is hat az adott szellemre.

 

De mint említettem volt, több út áll a szellem rendelkezésére a halált követően. Pontosabban fogalmazva, előfordul olyan eset is – ezerből három vagy négy –, amikor a szellem nem térhet vissza rövid időn belül az őt megillető vagy a neki járó szellemi kasztba, hogy mielőbb hozzálásson az előző élete kiértékeléséhez és a túlvilági fejlődéshez várva a sorsszerű beillesztési pontját a következő leszületésére. Ilyenkor a szellem itt reked. Magyarán: egy köztes létben, vagy valamelyik köztes létben reked. Az intermezők (köztes terek) a lét különböző síkjait elválasztó átmeneti területek. Picit olyanok, mint két város között a pusztaság, a határ. Maga a senkiföldje. Ide nem véletlenül kerülnek a szellemek. Hirtelen baleset, traumák okozta halál, öngyilkosság, a halált követő bénító sokk mind-mind okozhat a szellemben egy olyan dermedtséget vagy megrázkódtatást, amikor nem léphet át a szellemi világba, mert nem engedik, vagy átléphetne ugyan, de a sokk miatt nem mer. Ezért megreked a lét eme közbülső fokán. Olyan is előfordul, hogy eleinte nem ismeri fel a szellem, hogy már halott. Furcsán hangzik, de a szellem képes olyan virtuális tudatállapotot teremteni, amelyben szó szerint nem veszi észre, hogy már nem azonos a testével, illetve hogy teste már független tőle.

Az ilyen szellemek sajátos helyzetbe kerülnek, mert már eloldódtak az anyagi testüktől, de még nem nyertek bebocsátást a szellemi világokba, ahová egyébként az alagút jelenségként ismert úton lehetne bejutni. Csakhogy esetükben nem jönnek olyan szellemi segítő lények, akik átvezetnék, tehát alagutat, vagyis kaput nyitnának a számára. Így maradnak ott, abban a régióban, ahová jutottak. Belőlük lesznek a kísértetek.

 

Miért űzik el szellemeket?

 

Az itt rekedt szellemeknek cseppet sem irigylésre méltó a helyzetük. Mivel a földi léttől úgyszólván csak egy hártya választja el őket, ezért érzékelik, hogy pontosan mi történik az élők, az emberek világában. Látják szeretteiket, de a hozzátartozók nem látják őket. Faramuci helyzet és roppant kínos. A szellemek egyáltalán nem érzik jól magukat. Szenvednek ettől a se veled, se nélküled állapottól.

Majd lassacskán ráeszmélnek, hogy szellemi „testükkel” – mert nevezhetjük nyugodtan így a finom energiákból álló, tudatossággal rendelkező szellemi szubsztanciát – képesek hatást gyakorolni az anyagi világ eseményeire, tárgyaira és még a testben élő emberekre is.

Végeredményben az anyagi dolgokra oly módon gyakorolnak hatást, ráhatást a szellemek, hogy energiát csatolnak ki magukból vagy környezetükből. Ez az energia lesz a „kezük” vagy az eszközük arra, hogy hatásokat váltsanak ki a földi létezők világában. Attól függően, hogy egy szellem milyen fejlettségi fokon áll, okozhat pozitív és negatív hatásokat. Utóbbiak lehetnek: testi megbetegedések, szellemi megszállottság, pszichikai-mentális rendellenességek, félelem- és pánikkeltés tárgyak mozgatásával, vagy akár víziókkal, illetve konkrét jelenésekkel. Hát, ezért nem szerették sohasem a kísérteteket egyik korban egyik földrészen sem.

 

Szellemek kiűzése

 

A szellemek kiűzésére minden kultúrában találunk példát. Európában a mai napig létezik a szelleműzésnek egy pontos leírása. A Római Katolikus Egyház még mindig hisz az ördögűzés/démonűzés rituáléjában és ma is alkalmazza szükség esetén. A „valódi ördögűzés” egy huszonhét oldalas (!) szertartás, melynek során keresztény szimbólumokat, szentelt vizet, imákat, füstölőket, szent tárgyakat, ereklyéket és egyéb kellékeket használnak fel a gonosz kiűzésére. Az ördögként vagy démonként azonosított lény sokszor nem más, mint egy köztes létben rekedt szellem, vagyis kísértet. De természetesen eléggé széles a szellemi lények skálája, s démonok és ördögök valóban létezhetnek, ez esetben nem összetévesztendők a kísértetekkel. A tüneteken ez azonban vajmi keveset változtat. A megszálló szellem hatásba teszi az embert az auráján keresztül. Megpróbál energiát leszívni belőle. Sokszor a tudatát is befolyásolja az érzelemin és a gondolatain keresztül. Így hosszú távon egy erősebb szellem akár teljesen átveheti az uralmat egy ember felett. Az nem kifejezés, hogy megkeserítheti az ember életét egy-egy rosszindulatú kísértet. Ezért sokszor a helyi sámánhoz, paphoz, varázslóhoz, boszorkányhoz vagy spirituális vezetőhöz siettek az emberek és kérték a segítségét, nevezetesen, hogy szabadítsa meg a hozzátartozójukat a szellemi befolyásoltságoktól.

A szorongás, az idegrendszer számos zavara, krónikus fejfájás, erőtlenség, legyengült pszichikai állapot, víziók és hallucinációk, aberrált magatartásformák mind-mind lehetnek szellemi megszállottságra utaló tünetegyüttesek.

Az afrikai törzseknél a vén vagy a sámán ilyenkor transzállapotba juttatja magát (samanizál). Ezt úgy éri el, hogy tüzet gyújt és rituális táncot lejt, amely kívülről nézve a monotónia és ritmikus mozgás keveréke. Valójában a tánc a révülésben segíti a varázslót. Tudata nyitottabbá, tágabbá válik. Előfordul, hogy alkohollal, vagy valamilyen hallucinogén hatóanyagot tartalmazó gombafélével, vagy cserjéből készült itallal éri el a transzállapotot. A transz egy kapu, amin kilépve a testéből a sámán szelleme aktívvá válik. Ilyenkor segítséget hív a szellemvilágból, mivel a sámán pontosan érzékeli, hogy kivel áll szemben. A szellemi segítők megérkeznek és a beteg, vagyis a megszállt személy aurájából eltávolítják az illetéktelen behatolót. Ez is a gyógyítás egyik formája.

 

Másik típusú szelleműzés, amikor a beteget is befogják a rituáléba. A sámándob szavára a beteg körbetáncol, közben változások indulnak el az energiarendszerében. Kisvártatva a beteg rángatózni kezd, vonaglik, esetenként össze is esik és kiterül a földön. A helyzet patologikusnak tűnik: epilepsziás rohamok, skizofrén tünetek, őrjöngések és a legkülönfélébb hisztériás megnyilvánulásoknak lehetünk ekkor szemtanúi. Amikor a beteg már katalepsziás állapotba kerül (szemei kifordulnak, légzése elakad), akkor a sámán a maga transzállapotában képes kommunikálni a megszálló szellemmel. A szellem sokszor a transzállapotba merülő száján keresztül, fennhangon közli a kívánalmait, a panaszait és az egyéb üzeneteit függően attól, mennyire jóindulatú vagy ártó szándékú. A tárgyalások befejeztével a szellem eltávozik. Hogy ez jószántából teszi-e meg, mert tegyük fel, ígéretet kap kívánságainkat teljesülésére vagy erőnek erejével, segítő szellemek, az ősök szellemei működnek közre az eltávolításában, az részletkérdés.

 

A szelleműzésre azért is van nagy szükség a primitív törzseknél, mert természeti népek lévén, életüket áthatja a mágia. Náluk egy rontást egy pusztító varázsigével is ki lehet váltani, ami megfeleltethető annak, hogy egy rosszindulatú szellemet utasít a boszorkánymester arra, hogy valakit betegítsen meg. Vagy példának okáért az ellenséget távol lehet tartani a törzstől, ha szellemek segítségét kéri a beavatott. És fordítva, az áldozatokat a varázslók a szelleműző rituáléikkal tudják meggyógyítani.

 

A mágikus erők és lények általi megszállottság és annak megszűntetése a modern világban már a parapszichológia tárgykörébe tartozik. Az ősi táncok, mozgáskultúrák és gesztusok egyfajta kódként működnek, mozgósítják az ember rejtett, tudatalatti energiáit.

 

Az angol hagyomány szerint a férfiak körében szokás tél- és szelleműző táncot járni húsvét vasárnapján. A táncosok fehér rövidnadrágot, piros övet vagy vállszalagot, szalmakalapot és virágdíszt viselnek. Itt említenék meg egy másik ősi kelta hagyományt, a Halloweent. Halloween október 31. napjára esik, s ily módon könnyen összekeverik az ezt követő két napon ünnepelt keresztény hagyományokkal. Ennek oka egyfelől a kelta és a római történelemben keresendő, s ebből eredeztethető a Mindenszentek ünnepe is, másfelől Írországban ez az éjszaka All Hallow’s Eve, azaz „Mindenszentek előestéje”, ami megelőzte a november elsejét, ami pedig az All Hallow’s Day, azaz „a Mindenszentek napja”. Tehát egymást követő napokról van szó. Majd ezután következik a Halottak Napja, hogy pontosítsuk a dolgot. S itt érkezünk el a témánkba vágó részhez, nevezetesen, hogy a Halloween kelta szellem- és démonűző szokás, amelyre csak később települt rá, illetve hajazott a keresztény mindenszentek hagyományköre. A halottakról való megemlékezés mellett sor került a nem kívánatos szellemi látogatók elűzésére is azért, hogy ne háborgassák az élőket. Ez a tradíció mára már megkopott és táncos mulatsággá szelídült, holott a gyökerei nagyon is valós mágikus, tánccal egybekötött rítusokra vezethetők vissza. Tudniillik, ebben a két hétben, nagyjából november első felében mindenhol megnő a szellemi aktivitás a világban, és sok spirituális atrocitás érheti az egyébként gyanútlan embereket.

 

Az arab hagyományban találkozunk a zár nevű szertartással. A zár alapvetően fekete afrikai eredetű rituálé, amely összefonódott a szúfizmussal. A szúfizmus az iszlám vallás misztikus irányzata, ami széles néprétegek között terjedt el, ezért az úgynevezett népi iszlám része. A szúfizmus egyik központi szertartása az istenről való megemlékezés. A résztvevők extatikus állapotot érnek el abból a célból, hogy Isten jelenlétének közelségét mind jobban érezzék. Mindezt azért, hogy lelkileg megtisztuljanak. Ebben lényeges szerephez jut a tánc és a dob.

A zár tehát szelleműző tánc, vagy még inkább szertartás. Az iszlám világban amúgy is roppant elterjedt a dobbal, énekkel összekötött tánc. Ki ne hallott volna a „táncoló dervisekről, akik az anatóliai mehlevi rend tagjai.

Ami a zárt illeti, egy női szelleműző szertartás, amely rendszerint csütörtök estére esik. Akkor szokták elvégezni, ha valakit megszáll egy dzsinn. Ilyenkor a tánc Isten közelébe repíti, így nyer megtisztulást a megszállott. A zár szertartása egy megszállott vergődésével veszi kezdetét, aki vonaglik, dühöng és őrjöng. Konkrétan a személyt a szellem mozgatja. A szertartás végén a szellem eltávozik és a személy nem megszállott többé. Észak-Afrikában, Egyiptom és még néhány fekete-afrikai országban alkalmazzák előszeretettel a zárt azért, mert a népi iszlám hiedelemvilágában a sivatagot szellemek népesítik be: dzsinnek, gúlok és ifritek. Ezek a szellemek bármikor megszállhatják az embereket. Mivel a szellemeket a hagyományos módon elűzni nem lehetséges, ezért próbálják őket kiengesztelni, hogy visszatérhessenek a sivatagba. Sokszor egy szúfi szent (said) segítségéért folyamodnak, hogy járjon közben a megszálló érdekében a szellemnél. A zár voltaképpen nem is annyira tánc, sokkal inkább dobolással egybekötött, ritmikus szelleműző szertartás.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..