Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Sziddhártha

Nem szeretnék senkit sem ámítani azzal, hogy most én megmondom a frankót és egyszer s mindenkorra lerántom a leplet Sziddhártha herceg, a későbbi Buddha kilétéről. Azt viszont állítom, hogy nem csupán az eddig ismert aspektusokból (nézőpontokból) fogok ráközelíteni a személyére és munkásságára. Nosza, lássunk is hozzá!

 

Vajon honnan ered a neve? Az élettörténetének bizonyos fejezeteit ezúttal átugornám, s rögtön a közepébe vágnék. Már csak azért is tartom jónak az unalmas élettörténeti adatokat mellőzni, mert a lényeg mindig a belső tartalomban rejlik, s nem a külcsínben.

Buddha nem egyszerűen „buddha”, hanem ő „A Buddha”. Tehát amikor róla beszélnek és megemlékeznek, akkor mindenkoron úgy szólítják, hogy A Buddha. Tudniillik ez magára arra a személyre vonatkozik, arra a karizmatikus vallásalapító, testet öltött lényre vonatkozik, aki majd’ 2500 éve itt járt. Neki sikerült elérnie a megvilágosodást. Azt az állapotot, amikor az ember minden karmáját elégeti és tudata megállapodik az önmegvalósítás transzállapotában, amikor egyé válik a Nagy Egésszel, vagy legalábbis tökéletesen ráhangolódik saját önvalójának rezgéseire, azt buddhának nevezzük. Tehát nem tulajdonnév a buddha, hanem egy rang, egy titulus, voltaképpen a beavatottság egy szintje, mely az emberi testben elérhető legmagasabbnak vélt szint. Ezt mindjárt szerettem volna az elején tisztázni.

 

Létezett-e egyáltalán Buddha?

 

A kérdés azért vetődik fel jogosan, mert ő szóban tanított, élőszóban, lehengerlő beszédek formájában adta át a tudását és vezette tanítványait. Írni, nem sokat írt, s ha igen, akkor sem maradtak fenn ma hitelesíthető történelmi dokumentumok. De őszintén, nem mindegy? A kultusza ma él és virágzik, s az egyik legjobban működő, szigorúan az értelemre alapozott vallási rendszer a világon, ez a buddhizmus.

Még mielőtt a kedves olvasó az elfogultság jeleit venné ki szavaimból, megjegyzem, nem vagyok teljes mértékben elragadtatva attól, amit a buddhizmus szó alatt ma egyesek művelnek, mert A Buddha nem teljesen ezt tanította. Ő egy ékesen szóló, egyszerű, tömör és nagyon hangsúlyosan beszélő, egyáltalán nem szerény ember volt, aki mint felforgató elem, mint reformer szálka volt sok mindenki szemében. Csakúgy, mint Lao-ce, vagy Mózes, vagy Jézus, vagy Jeanne d’Arc.

 

A Buddha feltételezett élete

 

Neve eredetileg a tradíciók szerint Sziddhártha Gautama volt. A mai Nepálhoz tartozó Lumbiniben született és Bodh Gajában világosodott meg. Természetesen ezt a helyet zarándokhellyé tették a buddhizmus hívői, azonban a templom idővel elsüllyedt, mintegy ezer évig nem tudtak róla. Ennek a politikai rendszer és a történelem viharos hullámai az okozói. Mígnem 1891-ben egy szingaléz szerzetes újra fel nem fedezte, de még több mint 50 évbe telt mire restauráltatni tudták a templomot. A feltételezett tanítási helyek, mint Szarnath, Szravaszti, Vaiszali éppen úgy zarándokhelyekké váltak az idők folyamán, mint az a hely, ahol a Buddha átlépett a nirvánába, Kusinagara.

Egyes kutatók i.e. 566 és 486 közé teszik földi pályafutását. De ezt a dátumot szerintem elegendő nagyjából tudni, lényegtelen vitatkozni a pontosításán, mert az alantas indulatokat szülne!

A szakértők és a buddhizmus vezető véleménye szerint a hat világkorszakban mindig is csak egy Buddha létezett, s Buddha Sákjamuni a hetedik a sorban. Őt a Páli Kánon szerint még egy Buddha követi majd: Maitréja, a szerető együttérzés Buddhája.

 

A történelmi Buddha életrajza az igazat megvallva csupán a nyugati ember számára íródott, mert valódi dátumok nem igazán maradtak fenn. A XX. és a XXI. századi ember számára azonban szükség van valami bizonyítékfélére ahhoz, hogy hinni tudjon. Egy keleti embernek ez mellékes kapaszkodó csupán. Egy szó, mint száz, a több száz évvel később szárnyra kapott legendákból és a páli szútrákból fokozatosan életre keltek Buddha életepizódjai.

 

A legendáriumok szerint még mielőtt Sziddhártha Gautamaként megszülethetett volna, sok előző életét bódhiszattvaként élte le, vagyis olyan lényként, aki nem csak a maga, hanem minden lény üdvét keresi. Ez egy a buddhaságot megelőző állapot. Így tett szert könyörületességre, ekképpen sajátította el az erényeket.

Édesanyja, Májá, álmában egy fehér elefántot lát, ami együtt hál vele állítólag. Az álomfejtők később úgy értelmezik az álmot, hogy e frigyből hatalmas király vagy Buddha születik.  A születésekor megjelent Indra és Brahma, két jelentős hindu istenség, akik hódolattal adóztak neki. Alig lépett ki anyja jobb oldalából, máris hét lépést tett mind a négy égtáj felé, hogy ezzel a világ fölötti uralmát kifejezze. Édesanyját hét nappal születését követően veszíti el.

 

Sziddhártha eredendően ksatrija kasztból származott, s nem a papok kasztjából. Indiában négy kaszt ismeretes. Apja rádzsa volt, vagyis a város vezetője volt, azon felül a város véneinek a tanácsában is elnökölt. Gyerekkora nagyszerű körülmények között telt. Dajkája és szolgálói igyekeztek mindenben a kedvében járni, ma úgy mondanánk, hogy nagyon elkényeztették. Írni és olvasni akkoriban nem volt divat, ezért nem tanítják meg neki e stúdiumokat. Viszont annál inkább kiképzik a különféle sportágakra és a harcművészetekre.

Később elvette Gópát vagy Jasódharát (akinek nevei olykor felcserélődnek), s nászukból fiúgyermek született, aki a Ráhula (bilincs vagy kötelék) nevet kapta. A döntő fordulat Buddha életébe akkor következik be, amikor egy alkalommal kikocsikázik a csodálatos palota falain túlra és találkozik egy öregemberrel, egy beteggel, egy halottal és egy szerzetessel. Ezt követően jut arra a felismerésre, hogy lemond a világi javairól és a megvilágosodás útját kezdi el járni a fényűzés, a pompa helyett. Az éj leple alatt megszökik a palotából és aszkétának (szrámána) áll, hogy „megkeresse a páratlan békességet”.

 

A megvilágosodás útja

 

Először Álára Káláma csoportjához csatlakozik. A guru azt tanítja, hogy az anyag nem valóságos és meg kell tanulni a figyelmességet.  Majd Uddaka Rámaputta csoportjához szegődik tanítványként. Azonban egyik helyen sem találja meg a keresett békét, jóllehet a tanításokat maximálisan elsajátítja. Vándoraszkétának állt, s a koplalást választotta. Csakhamar öt követője is akadt. A tantaluszi fájdalmak és az önsanyargatás természetes velejárói sem hozták el a vágyott békességet, mígnem eszébe jutott egy gyerekkori emléke. Akkoriban egy gránátfa alatt ücsörgött, miközben apja a földet művelte, majd hirtelen egy földöntúli nyugalom lett úrrá rajta. Ez teljesen új vágányra terelte addigi gondolatait. Felhagyott az önsanyargatással és ismét enni kezdett. Követői elfordultak tőle és egyedül folytatta spirituális útját.

Egyre nagyobb mélységekbe ereszkedett önmagában. Eközben a megkísértések sem maradnak el. Minél lejjebb ereszkedik önmagában, annál nagyobb és nagyobb erejű démonikus erőkkel és akadályokkal találkozik, mígnem diadalt arat a Gonosz felett.

Sziddhártha a banyanfa alatt ülve egy teliholdas éjszakán elnyeri a „Háromszoros Tudást”, s megvilágosodik. Ez a megszabadulás pillanata, amelyre az egész életét feltette.

 

Buddha a kígyó-trónuson annak a képnek a neve, mely a Megvilágosodottat egyik csodával határos pozícióban ábrázolja. Buddha egy monszun elől egy fa alá menekült, ahol egy kígyó húzta meg magát. A kobra felegyenesedett és Buddha fölé terjesztette ki hatalmas nyaklebenyét megóvva ezzel a záportól. De Buddha nem sokáig élvezheti ki a megszabadultsággal együtt járó örömöket, mert maga Isten utasítja arra, hogy kezdje el az embereket tanítani a megszabadulás útjára. Az indok a következő volt:

 

„Vannak olyan lények, akik szemét alig lepi por; ha ők nem hallják a tanítást, elvesztek. Ha azonban meghallják a Tant, eljutnak a megszabaduláshoz.” (idézet a Páli Kánonból)

 

Elsőként öt korábbi társával ismerteti meg a Tant, vagyis a Dharmát. Így lettek ők az első szerzetesek.

Földi pályafutásának romlott vagy tán mérgezett hús- vagy gombaétel vetett véget. Utódot nem jelöl ki, vallást nem alapított. Ehelyett a következőképpen nyilatkozott:

 

„Ti magatok legyetek a sziget, ti magatok legyetek az oltalom, ne keressetek más oltalmat; legyen a Tan a sziget, legyen a Tan az oltalom, ne folyamodjatok más oltalomért.”

 

Ennek fényében Buddha Tana, a Dharma lett a követők irányítója, s ezzel nem egyetlen személy köré épülő kultusz indult világhódító útjára.

 

Buddha földi maradványait elégették és a hamvait egy urnába zárták. Később a környék mind a tíz törzse igényt tartott a hamvakra, ezért mindegyik kapott belőlük, s sztúpákat emeltek emlékére. Ezek egyikét találhatta meg az indiai-nepáli határon, Kapilavasztuban egy francia kutató. A közép-indiai dialektusban íródott szöveg alapján bebizonyosodott, hogy az urna „Buddha, a Megvilágosodott ereklyéinek edénye”.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..