Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Találkozás a szellemi lényekkel

Horváth Zoltánnal történő megismerkedésem után nem kellett sokat várnom arra, hogy mindaz, amit addig pusztán az ezoterikus és spirituális jellegű könyvek hasábjairól ismertem, élő valóságként megelevenedjenek számomra. A valóvilág megannyi entitásával (lényével) sikerült megismerkednem a látó mellett töltött éveim alatt. Ezen szellemi megtapasztalásokból ragadok ki néhányat ezúttal.

 

szellemekkel2

 

 

 Amíg átlagos, hétköznapinak mondott életet éltem, addig nem vettem tudomást a szellemi valóságról és létszintekről. Volt egy küszöb, amit én sosem léptem át. Azt gondolom, minden ember rendelkezik határokkal, ameddig hajlandó gondolkodni, amíg úgymond belefér neki minden, amit másoktól hall, s amint átlépi az információ a szellemi horizontját, onnantól hitetlenné válik. Így volt ez az én személyes esetemben is 1999-ig, mígnem a Sors betekintést nem engedett a szellemi világok jelenségeibe.

 

Hideg tél volt, amikor egyik hölgyismerősünk hétvégi házához megérkeztünk. Ottlétünk oka röviden annyi volt, hogy furcsa fényeket látott és a hideg futkosott a hátán valahányszor a kis week-end telkére kiment pihenni. Az asszony azzal keresett fel minket, hogy segítsünk már neki, mert nem tudja megmagyarázni, hogy miért, de már egy jó ideje nagyon rosszul érzi magát a telkén, mert bizonyos tárgyak időnként elmozdulnak, vagy eltűnnek és olykor különös hangokat hall, melyek forrását nem tudja meghatározni. Egyre jobban fél ott kint. Egyedül élt és nem volt szenilis típus, aki rémeket lát mindenhol, ezért is vert lassacskán sátrat az ijedtség az elméjében.

 

szellemekkel4

 

Hátborzongató volt a Duna parti üdülősor háromszintes nyaralója, mintha egy Hitchcock-film egyik helyszíne lett volna. A tél dermesztő hidege csak fokozta, a vágható csend és elhagyatottság teljesen rémisztővé tette a helyet. Mindez éjszaka, ami amúgy is a szellemek és a szellemjárások ideje.

Telihold volt. Ez az egyik legerősebb hatás, amit a Hold az emberi pszichére, de emellett az állatok és a növények életfolyamataira is gyakorol. A Földön ilyenkor minden megváltozik, érezhetővé válik a különböző speciális, csak ilyenkor megnyíló erőterek hatása. A Holdimpulzusok irányváltása a növekvőből a fogyóba csapnak át, ami intenzívebben érzékelhető, mint az Újhold idején bekövetkező erőváltás. Ez eredményezi egyébként, hogy bizonyos szellemi átjárók megnyílnak ilyenkor. Ezek a szellemvilágbéli kapuk idézik elő a szellemjárásokat, de nem csak azokat. A holdkóros emberek ekkortájt alva járnak. A sebek vérzékenyebbek, nehezebben gyógyulnak, mint máskor. A telihold idején gyűjtött gyógynövények nagyobb erőt fejtenek ki, viszont az ilyenkor metszett fák elpusztulnak.

Sajnálatos megfigyelés, de tény, hogy ilyenkor nő az erőszakos cselekedetek és a balesetek száma. Mindebből kitűnik, hogy mennyire kimagasló fontossága van mind mágikus, mind pszichés szempontból a teliholdnak.

 

szellemekkel5

 

Egy ilyen alkalommal látogattunk el az ismerősünkhöz. Először a szellemi átjárókat igyekeztünk feltérképezni. Ezt inga segítségével és egyéb energiaérzékelő módszerekkel tettük. Az ilyen anomáliák körül a tér szerkezete megváltozik és ennek megfelelően az energiák is egészen markánsan érzékelhető módon átalakulnak. Lehetnek pozitív és negatív érzetek. Egyfajta lökő és taszító hatásként írható le a legszabatosabban ez a jelenség. A negatív energiák szúró, bizsergető érzése egyértelmű jele annak, hogy az átjáró aktív, tehát nyitott állapotban van. Ez a szellemi átjáró esetében azt vonja maga után, hogy alkalmasint bármikor közlekedhetnek rajta keresztül szellemek. A telihold speciális alkalom a szellemvilágban, amikor olyan átjárók is megnyílnak, amelyek máskor nem. Ilyenekből találtunk jó néhányat a szóban forgó házban, annak minden szintjén, csaknem valamennyi helyiségében. Ezután leszűrtük a konzekvenciát: a ház leginkább egy nagy sajthoz hasonlít szellemi szempontból, amelyben a „lyukak”, azok az alagutak, illetve átjárók, amelyek ezúttal nagyon is komoly és érzékelhető aktivitást mutatnak.

 

szellemekkel6

 

Emlékszem, az alagsorban ültünk, várva, hogy bizonyos energiák hatása beinduljon. E szusszanásnyi időt kihasználandó úgy döntöttem, hogy meglátogatom az egy szinttel felettünk lévő mosdót. Máig magam sem értem miért, de valamilyen oknál fogva letettem a szemüvegemet, s úgy próbáltam a ház külső részén elhelyezett lépcsőn keresztül megközelíteni az utcafronton található bejárati ajtót. Miközben felfelé haladtam a lépcsősor fokain, egyszer csak felpillantottam a fejem fölé. Megfejthetetlen érzés kerített hatalmába, mert ahelyett, hogy a lépcsőt figyeltem volna, én felfelé pislogtam. Ekkor lettem figyelmes egy különös fényjelenségre. Fehér fény villant fel több alaklommal nagyjából három másodpercig, azután eltűnt. Ezután a fehér fény vörösre váltott, s egy furcsa formává rajzolódott ki. Először alig kivehető, de később egyértelműen látható volt az alakzat, ami nem volt más, mint egy koponya.

Bevallom, inamba szállt a bártorságom, és azon nyomban visszafordultam. Berohantam a többiekhez és közöltem velük, hogy azonnal jöjjenek, mert ilyet még nem láttak. Zoltánnal az élen a lépcsőfeljáróhoz mentünk és a sötétben, holdvilág fényénél figyelni kezdtük az oda nem illő jelenségeket. Nevezhetném ezeket paranormális vagy természetfeletti jelenségeknek is, de igazából ma már nem tartom annyira szokatlannak és egyedinek az efféle tüneményeket. Ezek Zoli mellett mindennapossá váltak, főképpen az után, hogy majd másfél éven keresztül rendszeresen ellátogattunk szellemjárta helyekre, szerte az országban. Azt kell mondjam, magam is meglepődtem azon, hogy hány megkeresés érkezett ez idő alatt furcsa és nem kevésbé látványos jelenségekről, fénylényekről, kopogó szellemekről, semmiből előtörő hangokról, félelmetes fuvallatokról, elmozduló, avagy épp levitáló (levegőben lebegő) tárgyakról.

 

szellemekkel8

 

Visszatérve a mi kis szellemünkre, nem kellett sokat várnunk arra, hogy megmutassa magát. Pár perc elteltével feltűnt a szellem, de már nem csupán a jellegzetes koponyaformája rajzolódott ki, hanem a füstszerű ködbe burkolózó „teste” is. Ettől az épülettől lebegett a szomszéd ház felé. De nem kért bebocsátást, hanem nemes egyszerűséggel átment a falon. Pár másodperc múlva újra előjött, szó szerint kivált a falból, majd újra be és megint ki, mintha a fizikai anyag egyáltalán nem korlátozná őt a haladásban. A legmegdöbbentőbb megfigyelést akkor tettük, amikor az ablaküvegen kelt át. Szellemteste akadálytalanul, játszi könnyedséggel libbent ki-be a szomszéd ház csukott ablakán. Roppant félelmetes, de egyszersmind megragadó látványt nyújtott ez a szellem. Akkor kezdtem átértékelni magamban a valóság és az illúzió szubjektív feltételrendszerét, a tudományos szkepticizmusom és a vallásos neveltetésem ötvözetéből álló akkori világképemet.

 

szellemekkel7

 

Többször visszatértünk erre a helyszínre, melyet méltán hívhatnék kísértettanyának, mivel itt nem csak szellemekkel, hanem különféle szellemi lényekkel – többek között elementálokkal, rémekkel, morgoncokkal, kísértetekkel, vudu szellemekkel, növényi szellemekkel – volt alkalmam megismerkedni. Ezek mind másféle lények, akiket a modern ember legfeljebb csak sci-fi filmekben lát, vagy csak paranormális jellegű könyvekben olvas.

Ha mindent el szeretnék mesélni azon élményeimből, amelyek az ilyen spirituális megtapasztalásaim alkalmával megestek velem, azt hiszem, egy könyvet is simán megtölthetnék velük, de ami még ennél is lényegesebb, egészen félelmetes és hihetetlen történetek lennének. Így ezúttal egyelőre csak ezeket a szerényebb tapasztalataimat osztom meg az érdeklődőkkel, s majdan idővel a többit.

Ami számomra a legtöbbet adta lelkileg a szellemi megtapasztalásaim gyűjtése közepette, az Zoltánnak a segítsége és a támogatása. Mivel ő már évekkel korábban szert tett harmadik szemes látására, neki egyáltalán nem volt idegen ez a világ. Mellette megvolt az a fajta biztonság és védettség, amely a felkészületlen, kíváncsi személyeknél sokszor bizony hiányzik. A szellemi világokban ugyanis mi, öt érzékszervvel rendelkező emberek, meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, hiszen nem látunk, nem hallunk, csak legfeljebb akkor, amikor a jelenségek már a fizikai síkba hatolnak és a bőrünkön érezzük a fuvallatokat, vagy épp a csontig hatoló fájdalmakat. Éppen ezért felbecsülhetetlen egy szellemi vezető jelenléte és tudása, mely megóv az esetleges szellemi támadásoktól és megnyugtat a számtalan riasztó jelenség közepette. Azt hiszem, akinek az idegrendszere gyenge, annak nem is valók a spirituális világ efféle benyomásai, mert csak fokozzák a neurotikus tüneteket és félelemmel töltik meg az ember szívét. Akik már előrébb tartanak a spirituális ösvényükön, azok előbb vagy utóbb mindenképpen szembetalálkoznak a szellemek támogató és ártó erejével, akár az emberi szellemekre, akár az egyéb transzcendens (tapasztalattól függetlenül létező) lényekre gondolunk.

Én azt mondom, hogy nagyon sokat kell még változnunk, illetve érnünk ahhoz, hogy a megfelelő józansággal és higgadtsággal tudjuk kezelni az ilyen természetfeletti besorolású eseményeket, amelyeket átélve garantáltan elillan a szellemvilág mindennapi tényeivel és folyamataival szemben érzett valamennyi kételyünk és hitetlenségünk.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..