Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Táltosok

Manapság igencsak dívik a sokféle sámán-, boszorkány- és táltoskultusz Magyarországon. Sokszor már-már giccsbe hajlik az a múltidézés, aminek a gyökereiről lesz szó a következőkben. De kezdjük az elején.

 

Sámánmitológia

 

Sámánjai, vagyis tudó emberei minden természeti népnek voltak. A magyar néphit is őriz olyan emlékeket, amelyek meghökkentő hasonlóságot, sőt esetenként azonosságot mutatnak a szibériai, a maja, a perui, de még az afrikai sámánokkal is. Ilyen például az, hogy nem megtervezve és tudatosan válik sámánná a neofita vagy a kiválasztott, hanem a Sors teremt olyan élethelyzeteket, amelyek által úgyszólván kiválaszttatik a személy erre a posztra. Betegségek, szenvedések és sok-sok passzív szituációba keveredik a táltosjelölt, mire alkalmassá válik a tudatos fejlődésre. Ha és amennyiben a sorsszerű próbatételeket kiállta, tehát megjárta a poklot is, akkor ezzel bizonyította be tényleges alkalmasságát és rátermettségét.

A sámánoknál – és ekként a táltosoknál is – megfigyelték, hogy sokszor születésüktől fogva hordoznak magunkon valamilyen szokatlan ismertető jelet. Például van, aki foggal születik, akad, aki felesleges csonttal, vagy hatodik kéz-, illetve lábujjal, esetleg burokban születik.

 

A sámánnak és a táltosnak elengedhetetlen kelléke a dobja, melynek segítségével képes révületbe esni és transzállapotokat elérni. Voltaképpen a táltos így is képes kiváltani bizonyos megváltozott tudatállapotokat, vagy kilépni a testéből, és szellemi utazásokat tenni a világok között.

 

Sokszor találunk a táltoson különféle állati eredetű kiegészítőket: csontokat, szarvakat, körmöket, tollakat, bőröket és hasonlókat. Ezeket a kellékeket az analógiás mágia szerint ölti magára. Célja nem más, mint alkimista eljárással az állat által hordozott tulajdonságokat magára ölteni vagy felerősíteni és átvenni.

Az égig érő fa, illetve a sámán- vagy táltoslétra már inkább szimbolikus, mint tárgyiasult segédeszköze a varázslónak. Az égig érő fa tulajdonképpen az eksztázisba került táltos tudatállapot-módosulásainak felfelé haladó, egyre magasabb rezgésű, transzcendentális fokaira utal. Ezt támogatják egyébként a dallamok és az éneklés is.

 

Táltoshit

 

A magyar hitvilág meglehetősen egyszerű és paradox módon szerfelett összetett. Istenhitét tekintve a Szentháromságban hisz, de nem katolikus módon határozza meg ezt a hármasságot. Első helyen az Atyaisten, második helyen az Anyaisten, mígnem harmadik helyen az Istengyermek áll. Tehát így áll össze a hierarchia, de az nem szétválasztható és megosztó fogalmakra, rangsorokra mutat rá, hanem mindig az egységre és az összhangra.

A táltos világkép nem nélkülözi az istencsoportokat és szellemi lények sokaságát sem.

A táltos világkép rengeteg természetfeletti lényt ismer és mozgat. A táltos kapcsolatot tart fenn a szellemvilággal, tulajdonképpen teljesen otthonosan mozog benne és sokszor kéri a szellemi segítőinek támogatását.

A táltoshit személyként tiszteli a Napistent, a Holdisten és a többi ősbolygó istenét. Természetesen ez nem változtat azon a tényen, hogy egyetlen Atyaistenben, azaz Teremtőben hisz, viszont tisztán látja, hogy az univerzum elég bonyolult és terebélyes ahhoz, hogy sokféle kormányzó lényre legyen szükség a kozmikus rend és a harmónia folyamatos fenntartásához.

Ezenfelül a táltos tiszteli és használja a csillagok erejét, sokszor gyógyít is velük és tanul tőlük, illetve általuk.

 

Táltossá válni

 

A természetfelettivel csak egy természetfeletti képességű ember tud szót érteni. Ilyen személy a magyar táltos is. Arról már szóltam, hogy a születésekor milyen furcsa, különleges jelekben is testet ölthet a táltosi mivolt, ugyanakkor már a születés előtt szoktak a táltos édesanyák álmokat látni, melyeket a születendő fiuk küld számukra. Sőt, nem egyszer az öreg, elmenőfélben levő táltosok megnevezik azt a helyet és időpontot, ahol és amikor visszatérnek a Földre. Tehát sok előjele van egy táltos érkezésének.

 

Sokat lehet tanulni a táltosoktól, de azzá válni roppant nehéz, ha ugyan nem a legmegpróbáltatóbb kihívás a világon. Gyerekként a táltos a másságával és a különcségével tűnik ki a többi lurkó közül. A táltos vonások gyermeki hordozói általában halk szavúak, visszahúzódóak, sokszor búskomornak tűnnek, de lelkileg folyamatosan megacélosodnak.

Életük egy bizonyos pontján találkoznak egy igazi táltossal, aki meglátja bennük a lelket, akivel neki foglalkozni kell. Az öreg táltos felkarolja, maga mellé veszi a növendéket és hét éves ciklusokban tanítja, oktatja és beavatja a táltosság titkaiba. Így válik a táltos gyógyítóvá, bölccsé, jóssá és a nemzettudat fenntartójává. A táltos tehát a magyar hagyományok őrzője, tanítója és életre keltője minden korban.

 

A táltosok olykor megvívtak egymással. Sokszor bikák vagy lovak képében mérték össze erejüket, de arra is akad példa, hogy különböző színű lángok keltek egymással birokra, hogy eldöntsék, milyen legyen az időjárás vagy az egyes emberek sorsa.

 

Táltos barlang

 

Évtizedekkel ezelőtt röppent fel a hír, miszerint a perui Andokban inka barlangrendszert talált egy magyar kutató. Az Argentínában élő Móricz János az egyik indián törzs jóvoltából egy olyan barlangrendszerbe jutott el Ecuadorban, ahová évszázadok óta nem lépett be idegen. Ennek a barlangnak adta aztán később a „Táltosok barlangja” címet.

 

Azt eddig is tudták a régészek, hogy az inkák anno sok föld alatti szállító- és hadiutat építettek. Ezek elsősorban a Napisten-templomok összeköttetését voltak hivatva szolgálni. Ezen folyosók kiképzéséhez felhasználták az elődjeik által kialakított barlangokat is. Ilyenek például a Rio Grande del Norte, a Rio Selado és a Rio Mancos kanyonjaiban található barlangok.

 

A Vas megyei Horvátnádaljáról (ma Körmend) származó Móricz János egy teljesen sértetlen föld alatti barlangrendszerre bukkant az említett térségben. Hosszú éveken át tartó kutatómunka eredményeképpen és számos indián nyelvjárás elsajátítása nyomán, és nem utolsó sorban a rokonszenvet ébresztő emberi jelleme okán érte el a világraszóló felfedezését. Az indián törzsek igazították útba Móriczot. Elmondták neki, hogy valaha létezett egy menedék, ahova a nagy víz elől, majd a spanyolok hódításai elől menekültek. Töretlen kitartása az 1960-as években egyedülállónak volt mondható.

 

  1. szeptemberében a jibarók törzsfőnöke, Nayambi és varázslójuk, Yukma, magukhoz hívatták és közölték vele, hogy hajlandók megmutatni neki a szent helyet, amit oly régóta keres. Öt napos út után érték el a Santiago és a Coangos folyók közötti területet. Nayambi itt mutatta be Móriczot egy bélák nevű törzs főnökének.

Menet közben a régész megtudta, hogy a bélák „az istenek által kiválasztott szent törzs”. Ők a spanyolok kegyetlenkedései elől menekültek vissza a szent helyre. Móricz esküt tett arra, hogy az indiánok titkát örökre megőrzi.

 

A felfedezés után az indiánok beleegyezésével elárulta az ecuadori hivatalos szerveknek a barlangrendszer létezését, de eleinte mesének gondolták a felfedező történetét. Majd 1969-ben az államelnök, José Maria Valesco Ibarra fogadta, s állandó kutatási engedélyt és segítséget ígért neki. Móricz nem felejtette el indián barátait és külön szerződésben rögzíttette az indiánok jogait.

Amikor a barlangrendszerbe leereszkedtek, állítólag a falakon látták a Göncöl-szekér és a Dél Keresztje csillagképet, szokatlan írásjeleket, ember- és állatalakokat. Ami megdöbbentő volt a kutatók számára, hogy a folyosók és a termek falait és padozatát gránitlapokkal erősítették meg, s a kövek simára voltak csiszolva és tökéletesen illeszkedtek egymáshoz.

Louis Ortega főmérnök megállapította, hogy a barlangrendszer 8-10 ezer éves lehet, de akkor még nem sikerült feltárni a barlanglabirintus végeláthatatlan rendszerét.

 

Talán a legnagyobb archeológiai felfedezést az a folyosó jelentette, amelyikben a beszámoló szerint aranylemezeket találtak egymásra pakolva. Ezekről Móricz János ezt írta:

 

 „… Valóban létezik a barlangrendszerben egy központi hely, amit véleményem szerint a «könyvtár» névvel lehet illetni. Itt sok-sok aranylemez látható gondosan elrendezve, tele képírással, de vannak lemezek, amelyek szerintem képleteket tartalmaznak; magasabb matematikai képleteket. Rengeteg használati tárgy is található itt, csak úgy hirtelenében odadobva, felborulva kétkerekű kocsik, a rómaiak által használtakhoz hasonlítanak.

Valószínűnek látszik, hogy az inkák földalatti hírvivő útjai is kapcsolódnak ehhez az építményrendszerhez…”

 

Már csak azt a kérdést kellene megválaszolni, hogy a kutatások ma hol tartanak, s hogy sikerült-e megfejteni az aranylemezek titkát. De sajnos egyelőre még nem értek a rejtélyek kibogozásának végére. De olybá tűnik, hogy a földkerekség egymástól térben meglehetősen messze fekvő kultúráinak lehetett, s talán volt is egymáshoz közük. Ám ez nemhogy csökkentené, hanem még inkább növeli a titkok számát.

 

Aki többet szeretne megtudni Móricz János kutatásairól, az forgassa Varga Zoltán könyveit.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..