Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

TÉLI ÁLOM ÉS HIBERNÁCIÓ

A hibernáció állapotát az jellemzi, hogy a test sejtjeinek anyagcseréje teljesen lelassul, szinte megáll, s az oxigén-felhasználás majdnem teljesen megszűnik. Az állatvilágban ez a túlélés egyik fantasztikus találmánya, amelyet téli álomként ismerünk. Minden bizonnyal az alkalmazkodás mesterfokának tekinthetjük a téli álmot, mert ez egy hihetetlenül alacsony energiafelhasználást tesz lehetővé egy olyan időszakban, amikor a táplálék megszerzése lehetetlen egyes fajok számára.

 

TÉLI ÁLOM, NYÁRI ÁLOM

 

Az állatvilágban találunk olyan fajokat, akik évről évre képesek önmagukat egy különleges nyugalmi állapotba juttatni. Hogyan? Úgy, hogy az állat jóformán beszünteti az összes külső élettevékenységét: nem mozog, táplálékot egyáltalán nem vesz magához, légzése drámaian lecsökken, miként belső szervei is alig-alig mutatnak életjeleket. Ez a tetszhalál állapota, amelyből csak a környezeti feltételek előnyös megváltozásának hatására tér vissza a normál vegetatív élettevékenységeihez.

Példának okáért, a medve, a borz, a mókusfélék, a csúszómászók, a kétéltűek és ízeltlábúak télen tétlen álomba szenderednek a hideg és a mérsékelt égöv alatt. Érdekes, hogy hasonló jelenségnek lehetünk szemtanúi a forró égöv alatt élő állatok körében is, csak itt minden ellenkező előjellel mutat ugyanarra a végeredményre. Ugyanis a forró, száraz évszak beköszöntével nem csak a táplálék, hanem a víz is elérhetetlenné válik sok állatfaj számára, s ezért kényszerülnek nyári álomba!

 

Az álomba merülés előtt a legtöbb állat fokozott táplálékgyűjtésbe kezd, hogy tartalékraktáraikat feltöltse értékes tápanyagokkal és a lehető legtöbb zsírt halmozza fel a testében. Az így előállított zsír szolgál élelem gyanánt a tetszhalál teljes ideje alatt, s emellett az alvás idején a zsírréteg elhasználásával tartja fenn testhőmérsékletét. A legalsóbb rendű állatok, mint például a protozoák (véglények, amelyek nem fotoszintetizálók, s a vizek szerves szennyezésének lebontásában játszanak fontos szerepet) végletes, szélsőséges körülmények között védőtokot választanak ki testük körül, vagyis betokozódnak.

 

EMBERI HIBERNÁCIÓ ÉS HALHATATLANSÁG

 

Egyes kutatók azt feltételezik, hogy ha az egész emberi testet folyékony nitrogénbe mártják, vagyis lefagyasztják, akkor visszafordítható lehet a halál. Örültségnek hangzik? De hány őrültségről derült ki a kivitelezhetősége? Szinte más se vitte előre a technika fejlődését, mint a meghökkentő ötletek és a zseniális megvilágosodások.

Ha az orvostudomány ilyen ütemben folytatja a fejlődését, akkor hamarosan eléri a „hibernált” testek újraélesztését. Mindez tudományosan még nem teljesen bizonyított, mindazonáltal az amerikai Alcor Alapítvány már kínál ilyen szolgáltatást nem kevesebb, mint 150 ezer dollárért. Az első emberi hibernálást 1976-ban végezték el, jelenleg pedig 74 személyt tárolnak ott lefagyasztott állapotban.

Újraélesztésre eddig még nem került sor, mivel a biztonságos „kiengedés” módszerének tökéletesítése még várat magára. A kutatók a molekuláris nanotechnológiában látják a jövő zálogát és körülbelül száz éven belül várják a sikert.

 

Az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) szintén élénken érdeklődik a hibernálási eljárások után. Annál is inkább, mivel a biztonságos hibernálás és a hibernálásból történő felébresztés lehetővé tenné az asztronauták hosszúra nyúló űrrepülését.

Ezen felül a hibernálás mint forradalmian új medicina is szóba jöhet. Az egereken végzett kísérletek igazolják, hogy az oda-vissza működő hibernációs folyamatok reményekre adnak okot. A kulcs az életfolyamatok teljes megszűntetésében, majd újraindításában van. A cél természetesen a visszafordíthatatlan (irreverzibilis) folyamatok furfangos kiküszöbölése.

 

Egy seattle-i kutatócsoport vezetője, dr. Mark Roth szerint a rák kezelésének új távlatai nyílhatnak meg rövid időn belül, hiszen a szerveket és a szöveteket meg lehetne óvni ily módon az esetleges vérellátásból adódó sérülésektől, s ki tudja, talán még a haláltól is.

 

KÍSÉRLETI STÁDIUMBAN

 

Az első modellállat a Caenorhabditis elegans nevű fonálféreg volt, mivel ez az állat élete folyamán bármikor képes felfüggeszteni életfolyamatait. Például, amennyiben az 0,001%-os vagy ennél kisebb oxigénszint esetén hibernálja magát, s 24 órán keresztül képes fennmaradni. A kísérlet értéke abban rejlett, hogy az életfolyamatok felfüggesztése közben a sejtek nem károsodtak. Ez az emberre vetítve abban lehet lényeges, hogy a vérellátás zavarából adódó szövetkárosodások az oxigén mennyiségének drasztikus csökkentésével is elkerülhetővé válnának. (Eddig épp az oxigén drasztikus növelésével próbálták ezt a hatást elérni.)

 

A Washington Egyetem és a Fred Hutchinson Rákkutató Központ kutatói egereket helyeztek egy hidrogénszulfiddal telített kamrába. Ez a gázfajta magas koncentrációban halálos, ám az állatok és az ember teste termel ilyen típusú gázt. Ma azt tartják a hidrogénszulfidról, hogy a testhőmérséklet szabályozásában és az egyes anyagcsere folyamatok irányításában működik közre. Tehát amennyiben elérnénk, hogy az ember oxigénfüggősége átmenetileg megszűnik, akkor nem kevés időt nyerhetnének egy olyan beteg esetében, aki például valamilyen szerv transzplantációra vár, vagy életveszélyes sérüléseket szenvedett el.

 

Megfigyelték, hogy ha a levegő és a hidrogénszulfid keverékét lélegzik be az egerek, akkor mozgásuk perceken belül leáll és elvesztik az eszméletüket. Az állatok percenkénti légzésszáma 120-ról 10-re csökken, az anyagcseréjük 90%-kal esik vissza és testhőmérsékletük 37-ről 11 Celsius fokra változik

Hat óra elteltével az egerek újra tiszta friss levegőt kaptak. S ekkor jött a fantasztikus diagnózis: minden életműködés úgy állt vissza eredeti, normál állapotába, hogy közben semmiféle sejtkárosodás nem történt. Ezután a soron következő lépés a nagyobb állatok lesznek, s reméljük, egyszer majd az ember problematikáira is sor kerülhet.
2005 júliusában Peter Safar, a Pittsburgh-i Egyetemen munkatársaival kutyákon végzett hibernáló kísérleteket. Sikerült teljesen felfüggeszteniük az állatok szívműködését. A kutyák vérét ezután jéghideg sóoldattal helyettesítették, mivel a sóoldat a vérnél kisebb koncentrációban szállítja a vért, ezáltal csökkenthető az oxigén mennyisége a szövetekben. Az állatok hamar elveszették eszméletüket, a légzésük és a szívműködésük pedig leállt. Egy óra múltán újraindították az állatok szívét, s a sóoldatot visszacserélték az állatok eredeti vérére. 72 órával később az állatok többségénél semmilyen károsodást nem tapasztaltak, igaz, négy kutya esetében idegrendszeri és mozgáskoordinációs problémák léptek fel.

A bostoni Massachusetts General Hospital kutatói 2006 januárjában sertéseken végeztek az előbbiekhez hasonló módon hibernációs kísérletet, amelynek során az állatok 90%-át sikerült újraéleszteniük. Azért választottak a kutatók sertéseket, illetve a korábbi példában kutyákat, mert ezen állatok élettani folyamatai hasonlítanak az emberére. A majdani végső cél a hibernálás vagy legalábbis a részleges hibernálás klinikai alkalmazása lenne.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..