Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

TÚLVILÁGI BÍRÓSÁG EGYIPTOMBAN, ÉS MÁS VALLÁSOKBAN

Egyiptomban fontos szerepet játszottak a túlvilágról alkotott képzetek. Életfilozófiájuk szerint az evilági élet a túlvilágon folytatódott, ezért nagy hangsúlyt helyeztek a holttestek mumifikálásra. Az elhunyt felett Ozirisz tartott túlvilági ítéletet más istenekkel együtt.

tulvilagibirosag2

 A Halottak Könyvének 125. fejezete írja le a lehető legrészletesebben a túlvilági ítéletet, mely alapvetően négy részre oszlik:

1.) a halott beszéde Oziriszhez, amint az igazság csarnokába lép,

2.) a halott vallomása az ítélőszék előtt,

3.) a halott szívének megmérése,

4.) tárgyalások a kapu őreivel, amint a halott a csarnokot elhagyja.

A próbatétel után a „lélek” nem vándorolhat szabadon, hanem a neki, illetve a fejlettsége szerint megfelelő helyre, az úgynevezett szellemi kasztba kerül, ahol érdemeinek megfelelő megtapasztalások érik, s ahonnan az újabb leszületését, testet öltését várhatja.

Tagadó vallomás

Üdv néked hatalmas, isten, Törvény és Igazság Ura!
Íme, most színed elé járulok!
Engedd, hogy megcsodáljam sugárzó szépségedet!
Mert mágikus neved éppúgy ismerem,
Mint a negyvenkét istenét, kik körülvesznek téged
A törvény és igazság fénylő csarnokában,
Azon a napon, mikor előszámláltatnak a bűnök
Osiris színe előtt.
Amiatt istenek tápláléka a kárhozottak vére…
A te neved:
“A Világ Ura, kinek szemei a két isteni nővér.”
Lásd, a Törvényt és Igazságot
Én a szívemben hordozom,
Mert a rosszat kitéptem belőle gyökerestől.
Nem okoztam szenvedést embereknek,
Családom tagjaival sem voltam erőszakos.
Igazságot hamisságra föl nem cseréltem.
Silány emberekkel nem közösködtem soha.
Nem tettem törvénytelent,
És nem dolgoztattam mértéken felül másokat.
Hogy gőgömet tápláljam,
Rangot nem szereztem soha.
Szolgáimat nem gyötörtem.
Nem káromoltam az isteneket.
Szűkölködők szájától nem vontam meg a falatot.
Idegen előttem minden, mi az isteneknek utálatos.
Sohasem hagytam, hogy úr a szolgáját megkínozza.
Oka nem voltam szenvedésnek,
Éhínséget sem okoztam soha.
Ember miattam sohasem könnyezett.
Nem öltem, és nem bujtattam senkit gyilkolásra.
Nem terjesztettem ragályt az emberek között.
Oltárról adományt nem oroztam,
Nem loptam el az istenek szent kenyerét.
Adományaiktól nem fosztottam meg
A szent szellemeket.
A templomban gyalázatosságot nem cselekedtem.
Áldozati adományaimat nem csökkentettem.
Nem próbáltam csalárdsággal növelni vagyonomat,
Más földjét jogtalanul a magaméhoz nem csatoltam.
Hamis súlyokat nem használtam,
A mérésnél nem csaltam soha.
Gyermekek szájától nem vontam meg a tejet.
Más marháját el nem hajtottam.
Csapdákat nem állítottam, s nem ejtettem tőrbe
Az istenek ligetében a szárnyasokat.
Szent vizeikből nem fogtam halat.
Nem tartóztattam fel a vizet áradás idején,
S nem rongáltam meg a gátakat.
Nem oldottam el a templomok áldozati barmait.
Nem szálltam szembe az istenek akaratával.
Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!
Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!
Mint Herakleopolis hatalmas főnixe, oly tiszta vagyok!
Mert én vagyok a lélegzet ura;
A beavatottak létét én biztosítom az ünnep napjain
E föld isteni urának színe előtt,
Midőn Heliopolis fölött delelőre ér Horus Isteni Szeme.
Láttam fölkelni az Isteni Szemet Heliopolisban,
Ezért ne sújtson balsors, csapás e tájon,
Sem a Törvény és Igazság fényteli termeiben!
Mert jól ismerem az istenek nevét,
Kik Maatot kísérik, őt, a nagy istennőt,
Törvény és Igazság Istenasszonyát.

(CXXV. fejezet)

Egyiptomi halottasköny, Farkas Lőricz kiadó 1994

 

A túlvilági ítélkezést az Egyiptomi Halottaskönyv 125. fejezete meséli el.

Az „igaz hangú”, vagyis a halott lelke belép a „Kettős Igazság” termébe, ahol szíve megmérettetik. A mérleg egyik serpenyőjébe a halott szíve, a másikban Maat Istennő tolla, vagy hieroglifája, vagy az ülő istennő szobra kerül. Anubisz kezeli a mérleget, Thot pedig feljegyzi az eredményt, s jelenti a műveletet Ozirisznek és a 42 bírának. Megtörténik a negatív gyónás (tagadó vallomás, lásd: fenti idézetet)

 

A léleknek egy kihallgatáson kell részt vennie és bizonyítani avatottságát és érettségét, tehát azt, hogy földi életében megtanulta mindazokat a leckéket, amelyeket az istenek adtak fel neki. Természetesen sokszor előfordult, hogy a szíve nehéznek találtatott, mert a sok bűn nagy súlya lehúzta. Ilyenkor vissza kellett születni a földre, hogy hibáit kijavítsa. Ezt úgy ábrázolták, hogy egy mérleg lábánál ült egy krokodilfejű, mellső részén oroszlánra, alsó részén vízilóra emlékeztető testtel rendelkező fenevad, aki a túlvilági ítéletnél elnyelte az ember szívét, ha az nem találtatott igaznak. Neve Ammit, vagyis halottfaló volt.

Aki igaznak bizonyult, beléphetett Ozirisz csarnokába. Ha ott elkápráztatták a csodák, akkor később még vissza kell térnie a testi létbe, de ha nem, akkor egybeolvad az Istenséggel, a Lélekkel, az Önvalójával, minekután már nem kell újra testet öltenie.

 

Mindez Maat Istennő kettős termében történt. Maatról azt illik tudni, hogy ő a kozmikus rend Arklokija (arkangyala), Amon-Ré egyik leánya, az igazság, a rend és a jog istennője. Ő a mindenki által tisztelt és betartott egyetemes erkölcs. A világegyetem összhangját és egyensúlyát képviselte. Jelképe a strucctoll.

 

Anubisz – vagy az ő egyik papja – végezte a mérlegelést. Anubisz Ozirisz és Nephtüsz törvénytelen fiaként született. Sakálfejű isten, aki a mumifikálás és a balzsamozás felett őrködött. Anubisz ereje őrzi a túlvilág kapuját, fogadja az elhunytakat, s lelküket elkíséri a földalatti világban. Anubisz az örök utak megnyitója. Feladatkörébe tartozott annak eldöntése, hogy az elé járuló halott (lélek) elég tiszta-e ahhoz, hogy bejusson a túlvilágra.

 

Thot a bölcsesség, a titkok és az írnokok istene többek között, akinek jelen helyzetben jogköre volt, hogy vesszejével egy palatáblára (a sors könyvébe) felvésse a mérlegelés eredményeit.

 

A 42 istenről azt érdemes tudni, hogy mindegyik a 42 lehetséges bűn egyikét képviselte. A halott feladata volt bebizonyítani, hogy egyiket sem követte el. Ha ez sikerült, abban az esetben a 42 démon közül egy sem támadta meg. A szív megmérettetésénél is jelen voltak.

 

Ozirisz az Alvilág Ura, nevének jelentése „Szem Úr”, Anubisz atyja. Ozirisz elé járulhat a lélek, miután a szív mérlegelésén túljutott. Ozirisz mögött áll két istennő: Ízisz és Nephtüsz, előbbi a felesége, utóbbi a nővére.

 

Túlvilági ítélkezés

 

A túlvilág nem más, mint a síron túli világ, ahol a holtak vagy a lelkek tartózkodnak testi létüket követően. Szinte minden vallás és mitológia közös a tekintetben, hogy a túlvilágba történő átlépés nem veszélytelen esemény. Olyan helyre toppan be ilyenkor a lélek, amely számára ismeretlennek hat, furcsa tájakat láthat – hegyeket, folyókat, egeket –, s ez eddig nem tapasztalt lényeket pillanthat meg. A hosszú és fáradtságos, veszélyektől hemzsegő utazáshoz nem árt, ha van a léleknek útravalója és tudása. A tudást a halottaskönyvek, a sírra felvésett ábrák és jelek, a halottat búcsúztató énekek és imák hivatottak szolgálni. Az eszközöket pedig jobbára sírba volt szokás helyezni. Ezen felül az út megtételéhez szükség lehetett csónakra, kocsira, lóra és egyebekre. A túlvilágra nem volt egyszerű bejutni, mert minden szféráját különböző erejű lények őrizték és védték.

 

A halált követő élet később sokkal cizelláltabbá vált. Értve ezalatt, hogy nem mindenkire várt ugyanaz a sors. Ebbe beleszólt a lélek földi „teljesítménye”, azaz hogy mennyire sikerült megvalósítania az istenek akaratát, valamint a halál oka és neme is. Nem volt mellékes ugyanis, hogy ki élt hősi életet és ki halt hősi halált, illetve az életideje alatt kivel szemben és milyen súlyú bűnöket követett el. Ez a könyvvallásokban – keresztény, mohamedán, zsidó – erősen érződik is. Mi több, az isteni törvény betartása, avagy a bűnös élet szinte antagonisztikus (kibékíthetetlen) ellentétét figyelhetjük meg bennük.

Az iszlámban a legfőbb eszmény az Istennek történő önátadás.

A judaizmusban a Törvény betartása szabja meg a túlvilági ítéletet, mondjuk úgy, a folytatást.

A kereszténységben a szeretet, a megbocsátás kerül a képzeletbeli mérleg egyik serpenyőjébe, s az eredmény is dualisztikus: vagy a menny, vagy a pokol. Esetenként, illetve a kisebb bűnök esetében a purgatórium (tisztítótűz).

Mindhárom esetben megjelenik Isten riválisaként az ördög, a Sátán, a gonosz erők megszemélyesítője. Összemosva szezont a fazonnal, durván leegyszerűsítve a hívők sokaságában az a kép bontakozik ki, hogy az eredendően Gonosz a varázslók és boszorkányok cinkosa, felbujtója, ugyanakkor a túlvilágon a pokol uralkodója, ami a bűnös lelkek végső állomása, úti célja.

 

A buddhizmusban, ahol a részvét a legfőbb princípium és a hinduizmusban, ahol az isteni egység (dharma), nem igen találkozunk olyan végletes és fatális fogalmakkal, mint „örök kárhozat” vagy „isteni ítélkezés”. Annál inkább kidomborodik a karma (ki mint vet, úgy arat) univerzális törvénye és az egyéni (individuális) tudat fejlődése és felelősségvállaló attitűdje. Így egyfajta önmegítélés zajlik, illetve az isteni törvények önműködő rendszere figyelhető meg megteremtve ezzel a fejlődés végtelen sokszínűségét. A lélekvándorlás és a reinkarnáció tana csúcsosodik itt ki. Az újjászületések láncolata, illetve megszabadulás a visszaszületés szükségszerűségétől, majd a feloldódás az isteni lényben/tudatban nem fest lehangoló képet a túlvilágról, jóllehet a Tibeti Halottaskönyv már részletekbe menően feltárja a sokszínű démonikus és isteni erőket.

Dualisztikus túlvilági vallási képzetekkel találkozunk a zoroasztrianizmusban is, amelyben Ahuramazdá (Ohrmazd) testesíti meg a Jót, míg Angra Mainju (Ahriman) pedig a Rosszat. A harc az emberek lelkéért folyik. A lélek az ember halálát követően még három napig a test mellett marad. Az első éjjelen az elmúlt életének szavai, a második éjszakán a gondolatai, a harmadikon a tettei felett elmélkedik. Ez a három éjszaka a bánat ideje. Eközben a démonok igyekeznek minél több szenvedést és büntetést árasztani felé. A harmadik éjszakát követő hajnalban kerül sor a túlvilági ítéletre. Az ember érdemei és bűnei egy mérleg serpenyőjébe kerülnek. A zoroaszter vallásban nem tesznek különbséget az emberek között, hanem minden egyes lélek felett igazságos ítéletet hoznak. Az ítélet helyéről a lelket a túlvilági jutalom vagy büntetés helyére vezetik. A zoroasztriánus pokolban tartózkodás csak átmeneti, időleges, minthogy a büntetés célja a hibák kijavítása.

 

 

Összefüggések és archetípusok

 

Ha megvizsgáljuk a görög Platón filozófiáját, hasonszőrűnek fogjuk találni a kínai Kung Fu- céjével. Jakob Böhme, Paracelsus és Hermész Triszmegisztosz is egy nyelvet beszél, miként Patanjali jóga-szútráit sem kellene kommentálni a legnagyobb szúfi misztikus filozófusnak, Dzsalál ad-Dín Rúmí-nak. Vajon miért? Mert mindegyikőjük egy és ugyanazon abszolút filozófiának az értője és érzékelője volt. Mindegyikük a mágia által az emberi lélekből kiváltott imaginációkban éltek. A létezés különböző síkjain nem érvényesek az anyagi természet szabályai, annál inkább a transzcendencia és a transzcendentális tudatosság.

Talán a buddhizmus volt képes legjobban körülírni, hogy a fogalmi gondolkodás számára értelmezhetetlen a túlvilág és az ott történő dolgok. Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy minden a szubjektív tudatosságunkban történik, így a halál is csak a tudatunkban létezik.

Szókratész úgy vélte, hogy a filozófia a halállal való foglalkozást jelenti. Ebből következik, hogy az élet felkészülés a halálra. Ami pedig az egyiptomi filozófiát juttathatja eszünkbe. De sok a tévedés és a félreértelmezés e téren. Mert ez alatt nem az elmúlást értették és nem a pesszimizmust kívánták felerősíteni a tudók, hanem a beavatás útját és a beavatások szükségességét fogalmazták meg ily módon. Vagyis nem érdemes elfutni önmagad elől, az élet nagy kérdései elől, mert azok úgyis utolérnek téged. Ellenben felkészülhetsz mindenre – a halálra is –, ha életcéloddá teszed a tisztánlátást, a valóság megismerését. Lehet ugyan, hogy útközben többször megsemmisülsz, de minden transzformáció útja ez. Végül is csak az tud az emberben elpusztulni, ami múlandó. Ettől csak az fél, aki a múlandó dolgokban leli örömét. Az embernek nem lenne szabad felcserélni futó örömkért az örökkévalóságot jelentő dolgokat (lelki tudást, lelki erőt, bölcsességet). Az emberben lakozó örökkévaló isteni így nyer hatalmat a halál felett. Ez a beavatás archetípusa.

Létezik a múlandóságnak és a hiábavalóságnak is archetípusa. Hérakleitoszt idézem: „Az emberekre az vár a haláluk után, amit nem is sejtenek, s nem is vélnek”. A tudatlanság viszont nem mentesít egyikünket sem.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..