Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Vajon mi gyönyörűnek számítanánk az ókori világban?

Egyesek számára talán meglepően csenghet, hogy az ókori világban szépnek lenni, egyet jelentett azzal, hogy jó emberek vagyunk. A szépség nagyon fontos dolognak számított az őseink számára és a szemkápráztató emberek fontos szerepet játszottak a társadalom életében. Íme, néhány szabály, amelyek alapján gyönyörűnek számított valaki.

 

Az ókori Görögországban a szépség valamennyi szabálya fontos volt. A férfiakhoz azok a dolgok illettek, amelyek tükörfényesre voltak csiszolva és ragyogtak. A testesebb vörös hajúakat kedvelték, de egy ominózus rejtett irányzattal kellett versenyre kelniük. – magyarázza Bettany Hughes történész.

 

„A vastag ajkú és finom arcvonású férfi az ókori Görögországban két dolgot tudott: egyfelől, hogy a szépség áldás (az istenek ajándéka), másfelől, hogy a tökéletes külső megjelenés belső tökélyt takar. A görögök számára a tökéletes test a tökéletes gondolkodás bizonyítéka volt. Külön szavuk is volt rá: kaloskagathos, amely olyasvalakit takar, akire pompás még ránézni is, ennél fogva az illető jó ember.” – írja a BBC saját magazinszámában.

 

A kiábrándító igazság az, hogy a csinos görög fiúk azzal kérkedtek, hogy meggyőződéssel vallották magukról, hogy háromszorosan is megáldották őket az istenek, tudniillik, gyönyörűek, eszesek és istennek tetszőek.

 

Tehát mitől is lettek ők menők? Éveken keresztül azt hitték a görög szobrokról, hogy pusztán maximalizmusra törő fantáziák, vagyis megvalósíthatatlan ideálok, azonban ma már úgy gondoljuk, hogy a Kr.e. 5-3. századból származó számos kitűnő szobor az életből vett példa, azaz gipszbe burkolták az élő embert, majd az öntőformát használták szoborkészítésre.

 

Akiknek volt szabadidejük, akár napi nyolc órát is tölthettek edzőteremben. Egy átlagos athéni vagy spártai polgárnak minden bizonnyal komolyan kigyúrtnak kellett lennie: keskeny derékkal, kis pénisszel, és be kellett magukat olajozni a csillogó halántékfürtöktől kezdve az ideálisan karcsú lábfejekig.

 

Egy ettől eltérő történet kapcsolódik a faj női egyedeihez. Hésziodosz – Kr.e. 8-7. században élt író, akinek a műveire ugyanúgy tekintettek a görögök, mint a Bibliára – leírja, hogy az első teremtett nő egyszerűen kalon kakon volt, azaz „gyönyörű-gonosz lény”. Gonosz volt, mert gyönyörű volt és gyönyörű volt, mert gonosz volt. Ha valaki jóképű férfi, az alapvetően jó hír. Ha valaki csinos nő – a dolog természetéből adódóan – bajt hoz magával.

 

És ha ez nem volna elég, akkor a szépség gyakran egy versenysporttá vált. A szépségversenyek – kallisteia – rendszeres mérkőzések voltak az Olipmiai Játékok edzőpályáin Elis-ben, Tenedos és Lesbos szigetén, ahol a nőket az ide-oda sétálásuk alapján bírálták el. A győztes férfiak szalagot kaptak a nyerő sajátosságuk köré kötve: különösen a szépséges vádlijukra vagy a bicepszükre kötve.

 

3.1

 

A kedvencem az Aphrodite Kallipugos (gyönyörű tomporú Aphrodité) tiszteletére megrendezett verseny. A történet akkora datálódik, amikor azt fontolgatták, hogy hova is kéne Szicíliába az istennő tiszteletére templomot emelni, s úgy határoztak, hogy az emberi szépség példaképére fog esni a választás. Két gazdagon kiházasított földműves lány küzdött egymással. A legjobban kiházasítottat érte a megtiszteltetés, miszerint megválaszthatja Aphrodité szentélyének helyszínét. A domború tomporú lányok természet adta módon álltak kapcsolatban a szerelem istennőjével.

 

3.2

 

Így a széles csípőjűek és fehér karúak, akik olykor ólomkarbonátos sminkkel fehérítették magukat, mind megfeleltek a görögöknek. A vörös hajúak szintén vigasztalódhattak. Bár őket a késő középkorban boszorkányokként ebrudalták ki – miként az manapság is előfordul bizonyos országokban –, mégis ősi hatalmuk volt, ami az ókortól kezdve a legtöbb művészeti alkotásban meg is mutatkozik.

 

„A szépség egy pszichofizikai elem volt, amelynek ugyanannyi köze volt a személyiséghez és ugyanúgy isteni adomány, mint a mellkas-méret.”

 

A Thera (manapság Santorini) nevű görög sziget bronz-kori falfestményei úgy maradtak fenn, hogy kb. Kr.e. 1600-ban a sziget-vulkán kitörése egy csapat fecsegő asszonyt ábrázol. Csupán egy fiatal lánynak adatott meg, hogy az istennőt megközelíthesse – csak a restauráció után vált világosság, hogy ez csakis a tökéletes lény sötétvörös hajzuhatagának volt köszönhető.

 

A Xanthos – aranyszínű vagy sötét sárga – jelzőt bevett díszítő jelzőként használták a hősök leírására az eposzokban.

 

3.3

 

Az ortodox gondolkodás azt mondja nekünk, hogy ez csupán egy irodalmi képes beszéd, azonban bárki, aki megáll egy aranysárga vagy vörös hajú barátjával úgy, hogy őt a mediterrán nap hátulról megvilágítja, tudhatja, hogy valamilyen mágikus dolog történik. Itt alakul ki szemünk előtt az aranyszál. A szarkáknál az összegyűjtött arany dísztárgyak és ékszerek annyira divatosak, hogy egyetlen nyaklánc akár 16 000 egyedi darabból is állhat. A szőke nők hatalmát valódinak gondolták.

 

Érdekes módon a szőke bombázó – Trójai Heléna – végzet asszonysága nem abból fakadt, ahogyan kinézett, hanem amilyen érzéseket keltett a férfiakban, és amit a férfiakból kihozott. Amikor először találkozunk vele Homérosz Iliász című könyvében, az öregemberek énekelnek, hangjuk úgy emelkedik és ereszkedik, mint ahogy a kabócák teszik: „Ó, mily gyönyörűséges” – mondják róluk.

 

„Borzalmasan gyönyörű – olyan szépséges, mint egy istennő –, ami azt jelenti, hogy a jelenléte eltereli a férfiak figyelmét.

 

Amennyiben Heléna a bronz-kori égei-tengeriek igazi arisztokratáit képviseli, akkor tudhatjuk, hogy egy spártai királynő 3500 évvel ezelőtt minden bizonnyal fitogtatta a vadságát, feketére kihúzott szemeit, vörös naptetoválásait a mellkasán és az orcáin, a tinédzseresre borotvált haját, majd pedig kígyószerű ruhát öltött magára. Melleit csupaszon hagyta vagy egy áttetsző fátyollal borította.

 

3.4

 

Az irodalmi Heléna mind az ágyába, mind a halálukba csábította a férfiakat. Szépsége tömegpusztító fegyver volt. A görögök gondolkodásmódjában minden belső jelentéssel rendelkezik: semmi sem céltalan. A szépségnek rendeltetése van; egy aktív és független valóság, nem pedig egy homályos minőség, ami nem csak akkor születik meg egy csapára, amikor felfigyelnek rá.

 

Szókratész, a filozófus, híres volt arról, hogy összekutyult minden arról szóló elképzelést, hogyan kell kinézniük a gyönyörű görögöknek: hetvenkedő járás, forgó szemek, krumpli orr, szőrös hát és hordó has. A szókratészi dialógusok annak a radikális felfedezésnek szenteltettek, hogy egy szatíraszerű külsőség miként tartalmazhat egy ragyogó karaktert. De Szókratész és tanítványa, Platón egy fárasztó csatát vívtak. A görög sírokban talált tükrök valódi száma azt mutatja, hogy a szépség igazán fontosnak számított. Adtak a kinézetre. Az ókori görögök arcmániások voltak.

Forrás: http://www.messagetoeagle.com/beautyancientworld.php#.VLOH_CuG9yM

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..