Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Városi legendák – A halott nagynéni kopogtat

Ez a sztori nem csupán egy városi legenda, hanem egy szemtanú igaz története. Egy megindító, rövidke visszaemlékezés arról, hogy hőn szeretett nagynénikéje miként búcsúzott el tőle a halála után.

 

Az elmúlt években érdeklődéssel követtem a „három kopogás” jelenségéről szóló kommentárokat, mivel a családunkban pontosan ez volt a figyelmeztetés. Annyira mindennapivá vált, amikor ilyen történt, hogy akik közülünk hittek benne, csak felnéztek, egymásra pillantottak és halkan elmondtak egy rövid imát. Íme, a legutóbbi példa, amely tavaly történt.

 

2012 májusa volt, én éppen lefekvéshez készülődtem. A fiamat már ágyba dugtam és mivel ő fizikailag nyomorék, semmi esélye sem lehetett volna annak, hogy besétáljon a szobába anélkül, hogy észre ne vettem volna.

 

Leültem a saját ágyamra, levettem a papucsomat, amikor a hátam mögül – az egyetlen dolog, ami a hátam mögött volt, a fal, amivel szemben helyezkedett el az ágyam – kopp-kopp-kopp! – hallatszott a falból. Annyira hangos volt, hogy szó szerint kiugrottam az ágyból, talpra pattantam és nekiestem az ajtónak.

http://www.dusktilldawnevents.co.uk

Majd felpattantam és berohantam a fiam szobájába, hogy megbizonyosodjak róla, hogy mindent rendben van-e vele – úgy tűnt, hogy alszik. Visszatértem a hálószobámba, ahol érezhetően más volt a légkör. Én már sok embert elveszítettem ezen a helyen. Ez volt a kedvenc helyem, ahol imádkozni szoktam a bátyámért, aki húsz évesen halt meg. Nagyon izgatottan azt mondtam: „Ron, tarts szemmel minket egy pár napig, rendben?”

 

Másnap reggel mosogatás közben három élénk, kis kopogásra lettem figyelmes a konyhaablakon, amit jól láttam, és amin jól keresztül is láttam, miközben mosogattam. Annyira gyors és éles volt, hogy semmiképpen sem lehetett egy ablaküveghez csapódó tárgy. Ezt elraktároztam az elmém egyik reteszében, hogy úgy mondjam, majd aznap esete nyolckor ISMÉT. Ezúttal az íróasztalomon.

 

Ezen a ponton meg kell említenem valamit: a mi családunk nagyon-nagyon klikkesedett – senki sem tudja a másikról, hogy hol van. Ebből sok dráma adódik, amit valószínűleg szükségtelen ecsetelnem. Ennek tudható be, hogy miért nem találkoztam évek óta egyik unokatestvéremmel, nagynénikémmel, nagyszüleimmel stb. sem. Szomorú, de ez van.

 

Különleges érzésem támadt, ezért leültem és beütöttem a Google-be a legközelebbi vérrokonom nevét. Semmi találatot nem dobott ki. Öt percen belül, amikor egyébként már majdnem felkeltem a székemből, gyászjelentés érkezett a nagynénikémről. Gyerekként imádtam őt, és mindig abban reménykedtem, hogy mi örökre kapcsolatban leszünk egymással, még akkor is, ha amúgy minden felnőtt civódik egymással.

 

Ő három nappal korábban szenderült jó létre. Vajon gondolhatom-e azt, hogy visszajött elköszönni? Igen gondolhatom… és megtiszteltetésnek érzem.

 

forrás: http://paranormal.about.com/

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..