Világokon át – A semmiből a valami

Ismerjük meg a természettudományos gondolkodás modelljét és alkalmazzuk azt a metafizikára. Meglepő felfedezéseket tehetünk, ha nem állunk meg azoknál a korlátoknál, amelyeknél mások behúzták a kéziféket. Megtudhatjuk, hogy az anyagnak is van alapanyaga, hogy az éter hogyan tölti ki a teret, valamint azt is, hogy mi az az organikus tér, s hogy miként keletkezik a semmiből a világ. Persze adósok maradunk még jó néhány izgalmas részlettel, de azokra egy másik alkalommal majd biztosan kitérünk.

Az anyag „alapanyaga”

Ha természettudományos szemszögből vizsgáljuk a világ struktúráit, akkor mindenképpen megállapíthatjuk, hogy előzmények nélkül nem kapunk eredményeket. A természetben létezőkkel szokás számolni, amelyeket tekinthetünk rendszereknek. Voltaképpen a teremtés folyamata az, hogy az egyik rendszerből kibomlik a másik vagy a többi. Az atomokból további részecskék keletkezhetnek, vagy akár a fotonokból is létrejöhetnek új részecskék, sőt ennek az elvnek a logika szerint a kvantumok világára is érvényesnek kell lennie. Teljesen önkényes és szubjektív dolog, hogy mi mit tekintünk létezőnek, vagy elképzelhetőnek és mit nem. A valóságot ez – véleményem szerint – vajmi kevéssé érdekli. Úgyhogy én abból indulok ki, ami van és nem abból, hogy a vanságból mennyi rész érzékelhető vagy hihető, és mennyi nem.

Az anyagi világon túli létezőkről már az ókor, sőt a történelem előtti korok óta folyamatos kinyilatkoztatások érkeznek hozzánk. Általában ezt a szférát isteninek nevezik a szent iratok és a mitológia is. Ha így vesszük, akkor a mi világunk előtt létező világról beszélhetünk, amelyből sarjadt a mi világunk. Itt ellenmondásba kerülök a pozitivizmussal, amely csak azt tekinti létezőnek, amelyet közvetlen észlelés révén tapasztalhatok meg és amelyről „pozitív” ismereteket szerezhetek. Ez a korlátozás – vegyük észre – önkorlátozás, mert a fejlődés éppen azokról az áttörésekről szól, melyeket momentán még nem ismerünk, nem érzékelünk, nem találtunk ki, nem fedeztünk fel és műszereink sem képesek detektálni, lévén technikai eszközeinket is főként a korlátainknak megfelelő tervek alapján építettük, s csak ritkán bukkannak előre nem várható eredményekre.

A természettudomány tehát kereken tagadja Isten létezését, s a szellemi világok létezését. De mire megy vele? Egyáltalán, ki akarta meggyőzni arról, hogy változtasson a nézőpontján. Tőlem nyugodtan vergődhet a saját korlátjai között. Ja, hogy a vallás és a teológusok más állítanak? Ez sem feltétlenül érdekes, mert a valóság nem az ésszel kikupált vagy hiedelmekkel telezsúfolt emberi fejeknek akar megfelelni, igazából egyáltalán nem akar megfelelni senkinek és semminek. A lét az csak úgy van, létezik. Ennyi. Aztán, hogy mi mit kezdünk vele, az a mi dolgunk.

A tudós, például a fizikus is, hisz valamiben, mert neki vannak előfeltevései és következtetései, amelyek egy része kétségtelenül hasznavehetetlen. Szerény véleményem szerint sokkal logikusabb a dolgok mögé nézni. Egyelőre feltételezzük, hogy az észlelt valóság mögött található egy per pillanat nem észlelhető. Ettől még a víz száz fok közelében fog felforrni és Jézus Krisztus marad a megváltó, és Buddha se kap infarktust a nirvánában.

Szóval, tegyük fel, hogy a világegyetem és a teremtés intelligens, és létezik egy felfedezetlen világ, amolyan sötét energiával kitöltött, vagy éterikus valami.

Biológiai szempontból az élőlények rejtélyes elvek alapján egyszer csak kialakultak és fejlődni kezdtek. Ez nagyszerű. De hogyan? Talán az őskotyvalékból sok-sok építőelem úgy állt össze, hogy abból élőlény alakulhatott ki. Rendben, ilyen alapon akkor az éterből vagy isteni energiából egy tervszerűség alapján különféle kvantumstruktúrák alakultak ki, amelyek azután létrehozták a világunkat és benne sok-sok létezőt. Állíthatjuk-e akkor, hogy a világ éterből keletkezett, amely jelenleg láthatatlan, érzékelhetetlen, megfoghatatlan, mégis valami? Mondjuk, szellemi vagy isteni? Szerintem igen.

Éter van mindenhol!

A haladóbb, talán spirituálisabb, tudósok már megállapították, hogy a teret, a világunkat éter tölti ki. Minden telített, vagyis nincs olyan, hogy üresség, ahogyan azt mi elképzeljük. A fizikailag még tapasztalható részecskék mögött erők és energiák állnak. Az energiák mögött pedig, ki tudja? Talán még finomabb szubsztanciák munkálkodnak.

Egyes tudósok egyenesen azt állítják, hogy a mindent betöltő és átható éter is részecskékből, úgynevezett „éteronokból” tevődik össze. Csakhogy ezeknek nincs se töltésük, se tömegük. Attól függetlenül, hogy mérni nem tudjuk őket, még létezhetnek. Logikusnak tűnik számomra, hogy többféle szubsztancia létezhet annak alapján, hogy milyen éteronfajták alkotják. Sőt, feltételezhetjük, hogy az egyik éterontípus képes átalakulni egy másikká. Az éteronfajták ugyanúgy lehetnek világoknak az építőkövei, mint ahogyan az általunk ismert részecskék a fizikai világot teremtik. Mi több, átalakulhatnak egymásba, ahogyan a „mi” részecskéink is képesek erre. Így akár többéle világ is létezhet.

Organikus tér

Alfred North Whitehead elmélete szerint a tér élő organizmus, tulajdonképpen egy integrált rendszer. Ez azt is jelenti, hogy a tér egésze több mint a részeinek összessége. Hasonlóan, az ember is több mint a sejtjeinek az összessége.

Ne menjünk el szó nélkül az integrált jelző mellett, mert ez adja meg a rendszer – tér és az ember – működésének egyik legfontosabb sajátosságát, nevezetesen azt, hogy amikor az egyik parányi alkotóeleme megváltozik, akkor a rendszer egésze átalakul. Nem egy befőtt tűnik el a spejzból és kész, hanem az egész struktúra megváltozik, mert a tér, az éteronok, az energia, a szellem mindent összekapcsol mindennel egyidejűleg. Tehát kulcsfontosságú a rendezettség a rendszeren belül.

Az éterről feltételezik, hogy implicit rendezettséggel bír.

Eggyel továbblépve belátható, hogy amit energiának hívunk, az valaminek a mozgása. De mi mozog? Például hullámok mozoghatnak. E szerint akkor az energia mozgó hullámokból áll? Jó, de akkor is a kérdés még kérdés marad: mi mozog?

A jelenlegi fizika azt tanítja, hogy az erő valójában erőterekből, erőmezőkből keletkezik. Ezekben az erőterekben a potenciális energia hely szerint változik. Ezt a logikát követve, az energia vagy az erő a változó éterkoncentrációból keletkezhet. A mi mozog kérdésre az éterkoncentráció a válasz.

Összegezve az eddigieket, az éteranyagok koncentráció-eloszlása és/vagy változása teremtő erővel rendelkezik. Ebből lehet vákuum, különféle potenciáltér, erőtér, de végső soron akár fizikai létező világ is, azaz részecske és hullám. Így születhet a semmiből valami.

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: https://napvallas.hu/ és https://www.szarazgyorgy.hu/