Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Washington iraki „győzelme”

Az amerikai polgárok még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy a kormányuk miért is rombolta le Irakot. A „National Security”, vagyis a „Nemzetbiztonság” meg fogja akadályozni, hogy valaha is megtudják. A „Nemzetbiztonság” egy olyan ürügy, ami mögött az Egyesült Államok bűntettei lapulnak.

 

http://img.bugun.com.tr

 

Az a George Herbert Walker Bush volt az utolsó visszafogott amerikai elnök, aki a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) korábbi elnöke volt, s aki úgy vált elnöké, hogy előtte Ronald Reagan mellett ült az alelnöki székben.

 

Kuvait valaha Irak részét képezte, azonban a Nyugat gyarmatosító hatalma új politikai határokat állított fel, miként azt a Szovjet Kommunista Párt is tette Ukrajna esetében. Kuvait egy kis, független olajkirályságként vált ki Irakból.

 

A híradások szerint Kuvait átfúrta magát az iraki-kuvaiti határon, bele az iraki olajmezőkbe. 1990. július 25-én, Saddam Hussein a kuvaiti határon összevont csapataival megkérdezte George H. W. Bush elnök nagykövetététől, April Glaspie-tól, hogy a Bush kormányzatnak van-e állásfoglalása a helyzetről. Íme, Glaspie nagykövet válasza:

 

„Nekünk nincs állásfoglalásunk az olyan arab-arab konfliktust illetően, mint amilyen az Önök összetűzése Kuvaittal. State James Baker titkára arra utasított engem, hogy hangsúlyozzam ki a rendelkezést, amit Irak a hatvanas években kapott először, miszerint a kuvaiti probléma nem áll Amerikával kapcsolatban.”

 

Eme átirat szerint Saddam Husseint a továbbiakban arról is biztosították a magas rangú amerikai kormánytisztviselők, hogy Washington nem áll az útjába, amennyiben újraegyesíti Irakot, valamint megálljt parancsol az iraki olajat dézsmáló gengsztercsaládnak:

 

„Egy, a következő napon összehívott washingtoni sajtókonferencián Margaret Tutweilert, a Külügyminisztérium szóvivőjét faggatták az újságírók:

 

Az Egyesült Államok küldött-e bármilyen diplomáciai üzenetet az irakiaknak arról, hogy 30 000 katonát fog a kuvaiti határra vezényelni? Történt-e bárminemű tiltakozás az Egyesült Államok kormánya részéről?”

 

Mire a válasz így hangzott: „Abszolúte nincs tudomásom ilyen jellegű tiltakozásról.”

 

„Július 31-én, két nappal Irak Kuvait ellen irányuló inváziója előtt, John Kelly, a közel-keleti ügyekkel foglalkozó külügyminiszter-helyettes, bejelentette a Kongresszusnak, hogy az ’Egyesült Államoknak semmilyen elkötelezettsége sincs a tekintetben, hogy megvédje Kuvaitot, továbbá az USA-nak nem áll szándékában egy iraki támadás esetén Kuvait védelmére kelni.’”

 

http://img.bugun.com.tr

 

Vajon ez egy Saddam Husseinnek állított szándékos kelepce volt, avagy Irak kuvaiti megszállása által kiváltott őrjöngő jajkiáltás a Bush család közel-keleti üzleti partnerei részéről?

 

Bármi legyen is a magyarázat az amerikai kormánynak erre a drámai és váratlan pálfordulására, a végeredménye egy olyan katonai akció lett, aminek nem sikerült elérnie magát az Irak elleni háborút.

 

1990-től 2003-ig Irak elfogadható volt az amerikai kormány számára.

 

Váratlanul 2003-ban Irak többé már nem volt elfogadható. Nem tudjuk miért. Nekünk egy rakás hazugságot hordtak össze: Saddam Husseinnek olyan tömegpusztító fegyverei vannak, melyek fenyegetést jelentenek Amerika számára. A nemzetbiztonsági tanácsadó egy „amerikai városokat beterítő gombafelhő” vízióját keltette életre. A külügyminisztert az ENSZ-hez küldték egy csomó hazugsággal azért, hogy elfogadtassa az USA-nak az Irak ellen irányuló, nyílt agresszióját. A sütin az az állítás volt a cukormáz, hogy Saddam Hussein szekuláris kormányzatának „al Qaeda (al-Káida) kapcsolatai vannak”, és az al Qaeda tehető felelőssé 9/11-ért.

 

Mivel sem a Kongresszus, sem pedig az amerikai média nem mutatott érdeklődést aziránt, hogy Washinton Irakkal való szembefordulásának okáról tudjon, ezért az „iraki fenyegetés” továbbra is rejtélyes maradt az amerikaiak számára.

 

De Washingtonnak Saddam Hussein szekuláris kormányának megsemmisítéséről szóló következtetései – egy olyan kormányzaté, amelynek sikerült Irakot összefogni olyan amerikai erőszak nélkül, amely állandó háborús övezetté változtatta az országot – az Irak megszállására irányuló amerikai kegyetlenséggel azonos, ha nem nagyobb mérvű kegyetlenségektől terhes évek sorát nyitották meg.

 

Washington humanitárius érdekek híján volt. Az egyetlen érdeke az uralkodó szerep volt. Ahogyan Afganisztánban, Líbiában, Szomáliában, Pakisztánban, Jemenben, Ukrajnában, Szíriában és Irakban, Washington csak halált hozott, s a halál mindennapi vált Irakban.

 

Június 12-én 500 000 mosuli lakos – Mosul Irak második legnagyobb városa –, a washingtoni „szabadság és demokrácia” felszabadulásának jótevői, elmenekültek a városból, miután az al Qaeda támadása során a kiképzett amerikai haderő összeomlott és megfutamodott. A Washington által hivatalába helyezett kormány attól tartva, hogy Bagdad lesz a következő, légicsapásokat kért Washingtontól az al Qaeda csapatok ellen. Tikrit és Kirkuk szintén elesett. Irán a Forradalmi Gárda két zászlóalját küldte el, hogy megvédjék a Washington általi kormányt Bagdadban.

 

(Miután ez a cikk publikálásra került, Hassan Rouhani elnök visszautasította azt a széles körben elterjedt beszámolót – Wall Street Journal, World Tribune, The Guardian, Telegraph, CNBC, Daily Mail, Times of Israel stb. –, miszerint Irán csapatokat küldött volna az iraki kormány megsegítésére. Tisztázzuk, hogy a nyugati média hamis riportokkal hamis valóságot hoz létre.)

 

http://previous.presstv.ir/

 

Vajon emlékszik-e valaki arra a propagandára, mellyel Washingtonnak kellett Saddam Husseint megbuktatnia azért, hogy behozza/visszaadja „a szabadságot, a demokráciát és a nők jogait az irakiaknak”? Le kellett győznünk az al Qaeda-t, amely akkoriban jelen sem volt Irakban, „ott voltak, mielőtt ide jöttek volna”.

 

Emlékszünk-e arra a neokonzervatív ígéretre, mely szerint „ez egy olyan „gyerekjáték-háború lesz”, amely csupán néhány hétig fog tartani, arra a háborúra, amely csupán 70 milliárd dollárt emésztett fel az iraki olajjövedelmekből, vagy emlékszünk-e George W. Bush gazdasági tanácsadójára, akit azért rúgtak ki, amiért azt mondta, hogy a háború akár 200 milliárdba is belekerülhet? A háború valódi költségeit Joseph Stiglitz közgazdász és Linda Bilmes, a Harvard Egyetem költségvetési szakértője számította ki, akik bebizonyították, hogy az iraki háború az amerikai adófizetőknek 3 billió dollárba került – ez akkora ráfordítás, hogy veszélybe sodorja az amerikai szociális hálót.

 

Emlékszünk-e Washington ama ígéreteire, mely szerint Irakot majd egy olyan demokráciaként fogja talpra állítja Amerika, amelyben mindenki biztonságba lesz és a nők jogokat kapnak?

 

Milyen a jelenlegi helyzet?

 

Mosult, a második legnagyobb iraki várost, éppen elözönlötték az al Qaeda erői. Ezek olyan erők, melyekről Washington már számtalanszor azt állította, hogy teljes mértékben megsemmisítette.

 

Ezek a „megsemmisített” erők jelenleg az ellenőrzésük alatt tartják Irak második legjelentősebb városát és számos tartományt. Az a személy, akire Washington Irak gondjait bízta, térden állva könyörög Washington katonai segítségéért és légi támogatásáért a dzsihádista erőkkel szemben, amelyeket az alkalmatlan Bush-rezsim engedett szabadjára a muszlim világban.

 

Washington nem tett mást Irakban és Líbiában – és most ezt próbálja tenni Szíriában is –, mint hogy lerombolta azokat a kormányokat, amelyeket a dzsihádisták tartanak ellenőrzésük alatt. Washingtonnak egy Irakot és Szíriát felölelő dzsihádista kormányzat eshetőségével kell szembenéznie. A Közel-Kelet neokonzervatív leigázása egy al Qaeda hódítássá válik.

 

Washington kinyitotta Pandora szelencéjét. Ezt Washington vitte véghez a Közel-Keleten.

 

Pontosan úgy, ahogyan Irak is meghajol az al Qaeda-nak, úgy Washington is nehézfegyverekkel támogat Szíria ellen harcoló al Qaeda erőket. Ez démonizálta Iránt, aki csapatokat küldött, hogy megvédje a Washington által felállított bagdadi rezsimet! Lehetséges-e egy országnak még nevetségesebbnek kinéznie, mint ahogyan Washington fest?

 

Egyetlen konklúziót vonhatunk le: az arrogancia és az önhittség teszi az Egyesült Államok kormányát képtelenné arra, hogy racionális és logikus döntést hozzon. A nagyzási hóbort ül tort Washingtonban.

 

Forrás: http://paulcraigroberts.org/

 

Fordította: Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..