Az élet annyi, amennyit megismersz belőle!
Yule ünnepe
2011-12-15

A téli napforduló ünnepe a Nap visszatérésnek az ünnepnapja. Számos kultúrában megtaláljuk a misztikus párhuzamokat és természetesen a Yule-hoz kapcsolódó istennőket: Gaia, Diana, Brighid, Ízisz, Démétér például, és az isteneket: Rá, Odin, Lugh, Apollón, a Tölgyfakirály… Miért terjedt el a Földön ez az ünnepnap? Mi adja a szentségét? Mire emlékeztek az egyes civilizációk e becses időpontban? Milyen modern változatai vannak ennek a hagyománynak?

 

Míg a kaldeusoknál, akik a csillagvallásukról voltak a legismertebbek, a Yule szó kisdedet vagy kisgyermeket jelentett, addig a keltáknál kereket jelent, s szimbolizmusának rejtekén megtaláljuk az élet körforgásának alapgondolatát, az élet és a halál, a keletkezés és az elmúlás dichotómiáját (kettősségét). Minden anyagi dolog keletkezésnek és felbomlásnak van kitéve, csak az elnevezés változik, a folyamat azonban örök.

A Yule egy olyan ősi kelta ünnep, amely a fény visszatérését és imígyen az újjászületést állítja a középpontba. A kerékhasonlatnak megfelelően készítettek koszorúkat és lógattak örökzöld ágakat az ajtóikra, amelyeket fagyönggyel és magyallal díszítettek.

A Rend és a Káosz örök harcában a jelképek szintjén a Tölgykirály, a Növekvő Év istene és a Magyalkirály, a Fogyó Év istene vagy a Sötétség Ura, vív meg egymással. Yule idején a Tölgykirály győzi le képletesen a Magyalkirályt, majd Litha, azaz a Nyári Napforduló idején a Magyalkirály kerekedik felül.

 

A Yule színe elsősorban a zöld, a piros és az arany, másodsorban a fehér, a sárga, a narancs és az ezüst.

A Yule kövei: a rubin, a hematit, a gránát, a smaragd és a gyémánt.
Növényei között találjuk a megszentelt tömjént, a fagyöngyöt, a tölgyet, a fenyőt, a babért, a zsályát és a sárga cédrust. Az illatos növények aromája mindig különleges atmoszférát teremt. Ezen felül manapság füstölőket is gyújtanak, főként fenyő, fahéj, cédrus és babér illatúakat választanak.

 

Mint minden ünnepnek, a Yulénak is megvoltak anno a tradicionális szokásai. Szent énekekkel és vidám táncmulatságokkal köszöntötték az újévet. Központi helyet foglalt el például a kelták körében is a fa és a fák körüli éneklés, így a Yule-tuskó égetése, a Yule-fa díszítése, a fagyöngy alatti csók, az örömtüzek és az ajándékozás szokása. A kelták arany és piros színű gömbökkel, vagyis napszimbólumokkal díszítettek. Az asztalokra szegfűszeggel tűzdelt gyümölcsöket helyeztek. A kandallóban Yule-tuskó parázslott.

 

Sokféle varázslatra is ekkortájt kerül sor. Ezek kivétel nélkül a szeretet, a békét, a harmóniát és a boldogságot voltak hivatottak szolgálni, hiszen a Nap visszatéréséről szólt minden e napon. A fény növekedésnek indult, ami azt jelentette, hogy a nappalok hosszabbodtak, vagyis ez jelezte, hogy a fény és a sötétség antagonisztikus ellentétében most ismét a fény kerekedik felül.

 

Vegyük észre, hogy a nyárközép és a télközép az évkör két legkiemelkedőbb fordulópontja, mintegy egymás ellenpontjai. Érthető, hogy mindkét fő ünnep, illetve időszak (a két fordulópontot megelőző hónap) a kozmikus erők két átfordulásának állít emléket. Mindkettőre tisztulással készültek a különböző kultúrákban, s ez a hagyomány szállt át a későbbi utódvallásokra és szinkretikus – ötvöző és megfeleltető – jellegű eszmékbe.

 

Ősi téli napfordulós hagyományok

 

A téli napforduló közeledtével még a kereszténység előtti Rómában Saturnusra, a földművelés istenére emlékező ünnepeket tartottak. Ezeket nevezték saturnaliáknak. Ajándékozásból, táncmulatságból, tivornyákból, lakomákból, valamint egy december 17-től december 23-ig tartó fesztiválsorozatból álló, pogány, római termékenységünnep volt ez.

 

Rómában a másik nagy napfordulós ünnep a Legyőzhetetlen Nap (Dies Natalis Solis Invicti) volt, mely valóban a Nap Újjászületéséről szólt. Ehhez nagyon közel állt a Mithrász-kultusz téli napfordulós ünnepe is.

 

A fény újjászületésének ünnepnapját i. sz. 350-ben I. Gyula pápa illesztette december 25-re. Miért? Mert szinte minden pogány vallási irányzat téli napfordulós ünnepe egybeesett, egyedül csak a kereszténység lógott ki a sorból. Így azután, a pápa úgy határozott, hogy megtölti a számára pogány ünnepeket keresztény tartalommal. Jézust mint a „világ világosságát” nem volt nehéz összehozni a pogány fényünneppel, hiszen a Nap ekkor indul el a mélypontjáról a zenitje felé.

Az idők folyamán a kereszténység tért hódított és elkezdte kigyomlálni a pogány kultuszokat, ennek következtében a Nap Újjászületésének ünnepe kikopott a köztudatból és megszületett a keresztény Karácsony.

 

A képzeletbeli időutazást tennénk, akkor sok érdekes információra bukkannánk a Yule-val kapcsolatban. A Yule-szokások jelentős része visszaköszön a babilóniai mítosztárból. Kevesen tudják, hogy az oltáron történő gyertyagyújtás tradíciója eleinte a babilóniai isteneknek szólt.

 

A téli napforduló éjjele az Anya Éjszakája, amely az északi népeknél a Yuletide kezdete. Ez egy Tizenkét Éjszakán át tartó időszak. Gyakorlatilag dec. 20. – december 31. között tartják. Minden egyes éjjel az óesztendő egy-egy hónapját képviseli.

 

Figyeljük meg, hogy minden Újszülött-istenség Yule-istenségnek tekinthető! Ez alapján minden Napisten, valamint Anyaistennő és az Istennő-hármasságok beilleszthetők ebbe a sorba.

Például Dagda és Brighid, Dagda lánya. Dagda üstje szavatolta, hogy a Természet mindig gondoskodhasson gyermekeiről. Brighid tanította meg az embereket a tűzzel való kovácsmesterségre. A beavatáskor Brighid lángja szűnteti meg a lélek és az elme sötétségét.

 

A germán népeknél a Yule sötét éjszakái elsősorban ősök imádásának ideje. A teutonok szerint akkor világosodhatunk meg, ha képesek vagyunk megtalálni a gyökereinket, amihez a kulcsot az ősökre való visszaemlékezés adja a kezünkbe. Így a múlt tisztelete és a múltból való merítkezés teremti meg a jövőt. Ezért helyeztek különösen nagy hangsúlyt a Yule alkalmaira, illetve az ősök szellemeinek tiszteletére. A germán népeknél ehhez az ünnephez szervesen hozzátartozott a fa, mint központi jelkép, amely Yggdrasilt, a világ fáját jelképezte.

 

A magyar hagyományban az örök Nap diadalmaskodott a sötétség és a halál felett december 21-én. A fény megszületése az egyik, ha nem a legnagyobb misztériumnak számított. Emlékezzünk a népmeséink Csodaszarvasára, amely a szarvai között tartja a Napot.

 

Modern szokások

 

Izlandon úgy tartják, hogy a Yule-macska megeszi a lusta embereket. A skandináv népeknél Julbock ( Julbukk, Joulupukki, Yule-bak) viszi a hátán a Yule-manót, amikor körbejár, elviszi a jelent és elfogadja a zabkása-ajándékot.

A Yule-manó neve a svédeknél Jultomten, a norvégoknál Julesvenn, Dániában és Norvégia egy részén Jule-nissen.  Norvégiában Yule idején nincs munka, nincs vadászat és nem forog a kerék.

 

A téli napforduló ünnepe a legtöbb vallásban és kultúrában kiemelten fontos időpont volt, mint a Nap vagy a természet újjászületésének ünnepe volt. A mai napig ünneplik ezt az egyiptomi Ozirisz-kultusz és a római Jupiter-kultusz hívei. Hozzájuk hasonlóan Nimród és Mithrász ünnepe is majdnem egybeesik az egyik zsidó ünneppel. Ez utóbbi a hanukka, amely egy Tórán kívüli ünnep és igazából nem sok köze van a karácsonyhoz. Valójában a Makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére (i. e. 165.), a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, továbbá a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékeznek hanukka idején. Ezzel voltaképpen a zsidó vallás diadalának állítanak emléket. A hanukka a fények ünnepe.

 

Svédországban „midwinterblot”-nak, azaz „télközépi vér”-nek nevezték azt a szokást, amelyet a vikingek végeztek valaha. Ez tulajdonképpen engesztelő állat- és emberáldozatok bemutatása volt, amellyel a tél hidegét kívánták enyhíteni. Később ezekre a helyszínekre építették az ókeresztény svéd templomokat. A svédeknél Jul egy elfhez hasonló manó, aki még Jézuskánál és a Mikulásnál is fontosabb szerepet kapott.

 

A tibeti Dosmoche nem más, mint a Meghaló Év öt napos ünnepe, amelynek keretén belül pentagrammákkal, keresztekkel és egyéb szimbólumokkal díszített mágikus fát állítanak fel. A rosszindulatú szellemeket maszkot öltött táncosok tartják távol. A Dosmoche egész napon át folyik. Sok-sok tánc és ima jellemzi, s a végén a nép lerombolja a mágikus fát.

 

Az iménti példákból látszik, hogy a világ minden zugában nagy becsben tartották a Yule hagyományokat. Olykor-olykor nem árt felidézni őseink szakrális hagyatékát, mert általuk a modern ünnepekbe is beköltözik valami eredeti a múltból

 

Boldog napot!

  • billige fodboldtrøjer
  • fótboltatreyjur
  • stroje piłkarskie
  • maglie di calcio online
  • comprar camisetas de futbol baratas
  • futbalove dresy shop
  • fotbalové dresy eshop
  • fotbollströjor med tryck
  • fotballdrakter på nett
  • goedkope voetbalshirts kopen
  • maillots football boutique
  • fussball trikots outlet