Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Zecharia Sitchin és az Utolsó Idők

Olykor nehéz nem hitevesztettnek lenni a végítélet napját illetően, amelynek hulláma pár évenként végigsöpör a világon. Ki tudná elfelejteni a 2000. év körüli felhajtást, amely néhány meglehetősen szórakoztató tévéreklámot is szült 1999-ben?

 

Miközben ez elszórakoztat bennünket, azért van egy komoly vetülete is az „utolsó időknek”.

 

Általánosan elterjedt nézet az abbéli hiedelem, hogy mindnyájan valamiféle apokalipszis vagy a jó és a gonosz közötti végső ütközet felé sodródunk, s ezt nem csupán fundamentalista frakciók gerjesztik, hanem a nyugati vallások valamennyi hívője is.

 

Zecharia Sitchin a kedvenc sumér pecsétnyomójával, amely az óriási Anunnaki istenséget, Enkit ábrázolja, aki földművelésre okítja az emberiséget. Ez hűen ábrázolja a naprendszerünket is.

 

Mind a kereszténység, mind a judaizmus, mind az iszlám rendelkezik olyan próféciákkal, amelyek a végítéletről és egy megváltó-szerű alak visszatéréséről, avagy első megjelenéséről szólnak.

 

Honnan ered ez a fentről érkező „ítélkezés és katasztrófa” iránti részrehajlás?

 

Ami Zecharia Sitchint (1920-2010, lásd a fenti képen), a híres Földi Krónikák szerzőjét illeti, egy hétkötetes könyvsorozatban követi nyomon az ősi időkben a bolygónkra érkező idegen fajok beavatkozását, s ez a kérdés számtalan megválaszolatlan jelenséggel együtt egész munkásságának hajtóerejévé vált.

 

Úgy véli, hogy ez a varázs – különösen a 2012. december 21-én záruló rejtélyes maja naptárral együtt – egyszerűen valamelyik másik bolygóról származó idegenek által a kollektív pszichénkbe szándékosan, mélyen beültetett mintának a visszatükröződése.

 

Legutolsó könyvében, melynek találóan az Utolsó Idők, az Armageddon és a Visszatérés próféciái címet adta Sitchin, ilyen és más ehhez hasonló kérdéseket feszeget.

 

Sitchin szerint a 12. bolygóként is ismert Nibiru nevezetű planéta katasztrofálisan összeütközött Tiamattal, azaz a naprendszerünk egyik bolygójával, amely valaha a Mars és a Jupiter között volt. A hatalmas karambol formálta ki a Földet, az aszteroida övet és a Holdat.

 

A Nibiru egy technológiailag fejlett, emberszerű idegen fajnak, az Anunnakiknak a szülőbolygója, akik neve a sumér mítosz szerint azt jelenti, hogy „azok, akik az égből a földre jöttek”. A Nibiru a naprendszerünk legtávolabbi bolygója és csupán körülbelül 3600 évente tűnik fel.

 

Sitchin a könyvében azt állítja, hogy az Anunnakik az aranyrészecskék felkutatás érdekében érkeztek, amelyek segítségével bolygójuk légkörét tudták megóvni. Ezt követően genetikai úton rabszolgáknak tervezték meg a fajunkat, hogy aranyat bányásszunk nekik.

 

Sitchin leírja a könyvében, hogy hogyan tervezték meg az Anunnakik „Ádámot” oly módon, hogy elegyítették egymással a földi eredetű fajok génjeinek 80%-át és a magasabb rendű Anunnaki faj génjeinek 20%-át.

 

A sumérek isteni alkotóikat úgy ábrázolják, mint akik spirálisan összekapcsolódó, dupla hélixből álló kígyós botokat tartanak, melyek tökéletesen mintázzák a dupla hélixes DNS spirált. Az egybefonódó kígyós jelvény ma is fellelhető az orvoslás modernkori szimbólumában.

 

Rejtélyes módon az Anunnakik később eltávoztak a Földről és „jövendöléseket”, illetve jeleket hagytak maguk után a visszatérésükről, amely majd csak a távoli jövőben lesz esedékes. Ezeket a próféciákat a Bibliában, valamint más ókori irodalmi művekben is leírják.

 

Mindamellett Stichin szerint az Anunnakik továbbra is jelen vannak a naprendszerünkben.

 

A Felülvizsgált Genezis című könyvében Sitchin részletesen beszámol egy agyonhallgatott eseményről, mely a Phobos 2 nevű szovjet űrszonda 1989-es eltűnéséről szól, amit a Mars és annak Phobos nevű holdacskája felfedezésére küldtek. A projektet a NASA és más európai ügynökségek támogatták, mégis két űrszonda is „eltűnt” minden különösebb magyarázat nélkül.

 

A Phobos 2 elérte ugyan a Marsot és elkezdte a két fényképezőgép által készített fotókat is küldeni, azonban ijesztő módon ezek között egy, a szovjet űrhajó és a Mars felszíne között, a bolygó égboltján repülő, szivar alakú tárgy árnyékának a fényképe is szerepelt.

 

A Phobos 2 utolsó elküldött fényképe egy olyan rakétát mutat, amely a holdacskáról éppen megtámadja. Ezt követően azon nyomban abbahagyta az adattovábbítást az űrhajó.

 

http://humansarefree.com/

 

Sitchin úgy véli, hogy az űrhajó elpusztítására használt rakéta az Anunnakik marsi „robotikus jelenlétére” utalt és egy elkövetkező visszatérésre előkészített eszközről tanúskodik.

 

„Mindent egybevetve, ez a visszatérés szándékát sugallja.” – mondja Sitchin.

 

Miközben sok szkeptikus van, Sitchin egész életműve továbbra is feltüzeli a kollektív képzeletünk lángját. Feltűnése óta a közönség a csalóka bolygó után fürkészi az égboltot.

 

Majd 1983-ban a NASA felfedezett egy „Neptunusz méretű planétát” egy infravörös műhold segítségével, amely hőt sugárzó égitestek után kutatva tapogatta le a naprendszerünk peremvidékét. A felfedezésből főcím lett, de ezt „félreértésre” hivatkozva hamarosan visszavonták.

 

Akár felfedezték a bolygót, akár nem, Sitchin azzal állt elő, hogy az űrtávcsöveinket félrefordíthatjuk egy időre, mivel a Nibiru következő visszatérésére nagyjából 2900-ig nem fog sor kerülni.

 

Mindazonáltal, szívfájdítóan érzékelteti, hogy „minden olyan elképzelés téves, amely egyetlen röpke lehetőségre szűkíti le az Anunnakik földközeli jövés-menését. Ők más alkalmakkor is jöhettek-mehettek.” – állítja Stichin, azt a következtetést levonva, hogy ha az Anunnakik képesek voltak egy új fajt létrehozni és űrutazást tenni, akkor egy olyan kis működési zavar, mint a bolygójuk mozgása, aligha gátolhatta meg őket.

 

Az Anunnaik sok jelet és olyan adományt hagytak maguk után, amelyeket a mai napig használunk. Nem utolsó sorban említendő a precessziós felfogás és a zodiákus jelek.

 

Nostradamustól kezdve a hopi indiánokig valamennyi jövendölésben a közös vonás, hogy jelek lesznek majd láthatóak az égen.

 

Sitchin szerint ezek a jelek valójában a folyamatosan mozgó precessziók, melyeket először az Anunnakik vázoltak fel az ókori Sumériában.

 

A precesszió abból a tényből fakad, hogy miközben a Föld megteszi éves pályáját a Nap körül, nem pontosan ugyanarra az égi pontra tér vissza. Van egy kicsi fékeződés, amely 72 évente egy fokot tesz ki. (Emlékeztetőül: egy kör 360 fok.)

 

Ebből kifolyólag egy 2160 éves periódus alatt másféle konstelláció tűnik fel a horizonton a tavaszi napéjegyenlőség napfelkeltéjének napján. Jelenleg mi a Halak Korszakának az utolsó stádiumában vagyunk.

 

http://www.aquarianradio.com/

 

Úgy tűnik, hogy a legrégebbi időktől kezdve 12 részre osztották az égboltot, nevezetesen, a konstellációk zodiákus (állatövi) körére, s amire továbbra is hivatkozunk napjaink újságjaiban, az Sumériából ered, nem pedig a Kr.e. 3. században élt Hipparchustól, a görög asztronómustól.

 

Miközben nagyon sokan tanulmányozzák a maja kalendáriumot, Sitchin úgy véli, hogy „téves feltevések” szerepelnek a maja információk kiszámításában.

 

Az Utolsó napokban az állítja, hogy a Baktun, ami egy 144000 napos számítás, voltaképpen nem is a majáké, hanem az olmékoké, vagyis olyan Afrikaiaké, akik akkor jöttek Közép-Amerikába, amikor Thot Anunnakit/Istent kiűzték Egyiptomból.

 

Az 52-es szám Thot mágikus száma volt, s amikor helyesen számolunk, akkor a dátum 2087-re változik.

 

Sitchin olyan bizonyítékokkal áll elő, amelyeket más tudósok, nevezetesen Sir Isaac Newton, indítványozott a bibliai jövendölések alternatív magyarázataiként. Az égbolt mozgásait kormányzó természeti törvények formuláiról leginkább híres Newton hosszú tanulmányokat készített.

 

Megkülönböztetett figyelemmel adózott Dániel próféta bibliai könyvében található matematika iránt. Egy friss, Newton, a titokzatos eretnek című BBC dokumentumfilmben feltárják, hogy az ő számításai szerint a „végítélet napja” 2060-ban fog bekövetkezni.

 

Érdekességképpen megjegyzik, hogy az eredeti Newtoni kézirat jelenleg Jeruzsálemben, a Zsidó Nemzeti és Egyetemi Könyvtár archívumában található.

 

http://tempofinale.files.wordpress.com/

 

Sitchin egész munkásságában és különösen a legutóbbi könyvében, talán a legvitatottabb tétel az, hogy a bibliai próféciákat, melyeket oly sokan egy magasabb rendű Istentől eredő jelekként értelmeznek, a jelek szerint mintha földönkívüliek küldték volna azért, hogy fenntartsák a rendet és ellenőrzés alatt tartsák az emberiség gondolkodását.  

 

Miközben ez sok hívő embert sért, végül is semmi újat nem tartalmaz ez a merész feltételezés.

 

E hiedelmek köre a hit olyan sarokköve, amit az egyház a középkorban rombolt le. A gnosztikusokat elkeseredetten üldözték, mivel úgy vélték, hogy ezt a világot egy Ahriman nevű „alacsonyabb rendű istenség” alkotta.

 

Ez a hiedelem a zoroasztrizmusból származik, amelynek követői egyetlen Istenben hisznek és akiknek azt tanították, hogy a világ alapvetően két lénynek, Ahura Mazdának, vagyis a Fény istenének és Ahrimannak, a csatatere. Utóbbi hozta létre az illúziók és az elválasztottság eme világát.

 

Bár a gnosztikusok békés misztikusok voltak, a nézeteik összeegyeztethetetlennek bizonyultak az egyházzal, amely megégette őket és hitüket föld alá kényszerítette. Az egyházi eljárás dacára ezeket az elgondolásokat nem törölték ki a köztudatból.

 

A legutóbbi Mátrix című 1999-es mozifilm egy jövőbeli világ lebilincselő történetével rukkoltak elő, amelyben az embereket kómában tartják, ördögi masinák „fejik” le az energiájukat és egy illuzórikus világot – mintegy videó kábelen keresztül – csatlakoztatnak rá az elméjükre, ami pedig majdnem tökéletes példája a gnosztikus hiedelemnek.

 

Vajon az Anunnakik a gnosztikusok Ahrimanja? Amennyiben igen, akkor miért távoztak el? Illetve, elmenetek-e egyáltalán?

 

Sitchin eltűnődik ezeken a kérdéseken, s bizonyítékokkal áll elő, melyek között van Ezékiel prófétának az Ószövetségben megírt szemtanúvallomása is.

 

Ezékiel egy képzett pap volt és feljegyezte a helyet és a Kr.e. 594/593-as dátumot, amikor az Elohimok víziójában volt része és látta a híres forgószelet, a villódzó fényeket, a ragyogást és egy járművet, amely fel-le és oldalvást is képes volt haladni.

 

Természetesen ez a híres tűzszekér Stichin szerint valójában egy Anunnaki űrjármű volt. Ezékielről azt mondták, hogy „Isten” hagyta hátra, hogy az Ítélet Napjáról jövendölhessen. Ez a bibliai próféciákkal kapcsolatos vonzerő egyik alapja.

 

Sitchin bizonyítékokat szolgáltat a dél-amerikai Anunnakikra és a perui sivatagba vésett jellegzetes jelekre és mintára. Ugyanakkor utalást tesz a Marson található Állomásokra, s bár alighanem dühösek lehettek az emberiségre, mégsem világos, hogy konkrétan miért is távoztak el.

 

Az egyértelmű, hogy szándékukban állt visszatérni és jeleket is hagytak hátra a perui sivatagban és más helyeken. Ezékielen és másokon keresztül a bibliai szövegekbe írva hagytak jövendöléseket, melyek mindegyike olyan „égi jelekre” mutat, mely beharangozza a visszatérésüket. Így az a kérdés adódik, hogy miért ez a várakozás?

 

Úgy tűnhet, hogy az Anunnakik a precesszió Vízöntőbe történő átfordulására várnak, de ezenkívül mi olyan különleges ebben a sajátságos (állatövi jegy)váltásban?

 

Az egyik válasz az, hogy a precessziós mozgások jelölése egyértelmű módja az idő mérésének, mivel minden egyes precesszió több mint kétezer évet vesz igénybe. Talán ezek könnyen lehetővé teszik számunkra, hogy eljussunk odáig, illetve inkább közelebb jussunk ehhez a (megértési) szinthez.

 

Ha valóban ők volnának az ősapáink, s következésképp hasonló a DNS-ünk, akkor ők feltehetően megérthették, hogy nekünk időre van szükségünk a fejlődéshez, így visszavonulhattak a szülőbolygójukra, olyan jeleket hagyva hátra az égbolton, melyek felkeltik a kíváncsiságunkat és fájdítják a szívünket.

 

Természetesen az igazi vita – és ez az, ami igazán katasztrofális – az a hatás, amit ezek a „bizonyítékok” okozhatnak a konvencionális vallásokban, különösen azokban a nyugati vallásokban, amelyek a Biblián alapulnak.

 

Sitchin hét könyvének tanulmányozói hamarosan temérdek bizonyítékot fognak felfedezni, amelyek a Biblia, a Tóra és a Korán teremtéstörténetét kérdőjelezik meg.

 

Sitchin könyvei azt demonstrálják, hogy az Ótestamentum „Istene” és az ember közötti „isteni kapcsolat” leginkább kérlelhetetlen vetélkedés volt a különféle Anunnaki „istenek” és támogatóik között.

 

Sitchin azt állítja, hogy van arra bizonyíték, hogy azért hozták létre a „szent szövegeket” ezek az „istenek”, hogy szellemileg szolgaságba döntés követőiket, nem pedig azért, hogy valódi spirituális vigaszt vagy bölcsességet nyújtsanak.

 

Röviden, a Nyugat három fő vallásáról megcáfolhatatlanul és visszavonhatatlanul kimutatható, hogy tévedésen alapul.

 

Vajon készen állunk arra, hogy szembenézzünk ezzel? Valószínűleg nem.

 

Végül pediglen világos, hogy az igazi katasztrófa, a valódi „Utolsó Idők” korszaka a füleink között fog megtörténni.

 

Amikor majd készen állunk arra, hogy minden lehetőségre nyitottak legyünk, különösen arra, hogy a világunk és az univerzumunk nem az, aminek látszik, akkor készen fogunk állni az „Utolsó Időkre”.

 

Sitchin szerint mindez egyszerűen azt jelenti, hogy véget ér az illúzió, s egy ilyen lehetőség vagy megborzongtat bennünket, vagy tökéletes rettegéssel fog eltölteni bennünket.

 

Akár túlzónak érezzük Stichin anyagát, akár túl szélsőségesnek tartjuk a magyarázatait, lenyűgözőek a bizonyítékok és a csodálatos „egybeesések”.

 

Zecharia Sitchin egész munkássága – kivált a Földi Krónikák befejező kötete – Nagy Műve tényleges betetőzése.

Ősidők óta velünk együtt élő, magasan fejlett lényekről szóló bőséges bizonyítékokat kínál a könyv, s ez elegendő ahhoz, hogy mindent megkérdőjelezzünk.

 

Forrás: http://humansarefree.com/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..